Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész
része, hogy le kell-e vetni a ruhát és mivel takarózhatunk? Azt felelte, hogy egyik sem szükséges. Tehát 1847. október 7-én aludtam életemben először szalmán! De hogyan! sokáig nem tudtam szememet behunyni, a hidegben vacogott a fogam, mert a ruhám teljesen átázott, de ha levetkőztem volna, még jobban fáztam volna, hiszen nem volt mivel takaróznom. A szalma szúrta orromat, szememet, az egész arcomat, mivel csizmámat levetettem, lábam teljesen elzsibbadt. Minden órában hallottam ütni a nagy feketeerdei órát, és igazán boldog voltam, amikor pirkadt a hajnal. — A lehető legkorábban indultunk útnak. Ez a vidék nagyon hasonlít Zilli és Laibach környékéhez, mindenhol nyomor és szegénység látható; itt, mint ott is szalmával fedett, kémény nélküli házakat látni, ahol a füst az ajtón áramlik ki. - A plattdeutsch tájszólást csak annyira értem meg, mint a kínait vagy az illírt. 2 óra múlva értük el Bensburgol. Ez egy homokkő sziklán álló, csinos, olaszos stílusban épült kastély. Most kadettiskola; a hegy lábánál fekvő faluban homokkőbánya van. Itt kávét reggeliztünk és pontosan megfigyeltem, hogy ezt itt hogyan főzik: reggelire négy személy számára körülbelül 2 pint vizet forralnak, ebbe öntenek egy kis csészényi őrölt kávét, és készen van a kávé; — ez szó szerint igaz. - Egy csésze ilyen kávéhoz 1 kis kanálnyi tejet és egy darab kandiscukrot 24 adnak hozzá. Ehhez vajjal vagy olykor túróval megkent pumpernikelt ettünk. — Ebédre az emberek ugyanezt ették, s hozzá főtt krumplit; vacsorára is ugyanezt. — A kávé és a krumpli az egyedüli táplálékuk. Elképzelhető, hogy ennek a hívénaV mennyi ereje van, / egy emberre 5-6 csészével is jut belőle. — Azokban a vendéglőkben, ahová |U/244| a fuvarosok térnek be, valamivel bőségesebb az ellátás, ezért mindig ilyen fogadókat kerestünk meg. - Egy ilyen reggeli általában fejenként 4 ezüstgarasba került, ami 30 bécsi krajcár, ez nekünk mindenképpen drága volt, megpróbáltuk, hogy nem jövünk-e ki olcsóbban, ha a péknél kenyeret vettünk, de hajói akartunk lakni, ez éppen olyan sokba került; fekete kenyeret csak egész kenyérként árultak, a fehér pedig rettenetesen drága volt; - és így semmi meleg ételt nem ehettünk, ami ebben a hűvös, esős időben jót tett volna. Sajnos ezen a vidéken gyümölcsfák sem hívogattak reggelire, mert Köln és Cassel között nem ültetnek gyümölcsfákat. Ezért dicsérem Würtenbergei, Badent, Hesseni és a Rajna-vidéket, ahol mindenki annyi gyümölcsöt ehet, amennyit csak akar; — nem is tudom, hogy nem egyszer hova fért belém annyi alma és körte. Bensburgnál a vidék már kissé dombosabbá válik; későbben a dombokat hegyek váltották fel, az út hegynek fel, majd hegynek lefelé haladt, és a vidék is szebb lett. Ennek örültem, amúgy sem szeretem a sík vidéket. Ma egy faluban háltunk meg, Olpétól 5 órányira - ez postaállomás volt. - A vendégfogadóba itt ismét fuvarosok is betértek, így remek ételt és jó ágyat kaptunk. A fuvarosokkal étlap szerint ettünk. - Igaz, hogy a fuvarosok, akik minden nap ki vannak téve hőségnek és hidegnek, esőnek, sárnak, pornak és viharnak - estére jó vacsorát és jó éjszakai szállást kívánnak. - Velük ettünk, levest, marhahúst és salátát, sonkát burgonyával, palacsintát és nagy üvegből sört vagy vizet ittunk együtt. — A legtöbbször 10 ezüstgarast fizettünk az estebédért, a szállásért és reggeliért együtt. - A ház népe már egy félórával korábban fogyasztotta el vajas kenyerét és / kávéját. Gyertyát ritkán égettek, többnyire egy petróleumlámpa függött a falon vagy az asztal [U/245] felett. Sűrű, cukros oldatból kikristályosítoü cukor.
