Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész

kollégái között nincs összhang, ezért Car/lal úgy határoztunk, hogy Mannheimben csak / addig [U/213] maradunk, míg Anyám látogatását megvárjuk, és ősszel tovább vándorlunk. Egy nagyon kellemetlen körülmény okozott most gondot, éspedig az, hogy annak a koffernak, melyet Louis számunkra elküldött, minden számításunk szerint már régen itt kellett volna lennie, de még mindig nem érkezett meg. - Mivel abba Carl néhány ruhadarabját is bele kellett csomagolnunk, és az én hazulról hozott kis kofferem kicsi lett volna, apja kicserélte ezt egy nagyobbra — ezért e veszteség mindkettőnk számára jelentős volt. Minden hivatalban és szállttó vállalatnál érdeklődtünk, de hiába -, így napról-napra vigasztaltuk egymást. Egyre közeledett a nap, amikor legforróbb kívánságomnak teljesülnie kellett - amelyen drága, hőn szeretett Anyámat átölelhetem; - leírhatatlan vágyakozással vártam a szeptember hónap végét. - Eddig azt terveztem, hogy mesteremtől 8 napra elkérem magamat, mivel azonban most és egyáltalán ősszel olyan sok volt a munka, hogy ez lehetetlenné vált; és mivel amúgy is elhatároztam, hogy Anyám elutazása után Mannheimnek búcsút mondok, ezért közöltem szándékomat Rös úrral, aki minden további nélkül barátságosan hozzájárult azonnali kilépésemhez. Anyámra ugyan már 4 levél várt, mivel azonban utolsó, Berlinből írt levele szerint 3-4 napon belül nem várhattuk, ezt az időt kihasználtuk, hogy kirándulást tegyünk Carlsruhéha és egyúttal Lotter nagybátyámtól is búcsút vegyünk. — Leibfried nagybátyámnak is tetszett tervünk, és mivel Carl is elköszönt mesterétől, nem volt semmi akadálya, hogy kedden, szeptember 21 -én reggel 6 órakor vonatra szálljunk. Anyám Drezdán, Berlinen, Hamburgon, / Kölnön és Mainzon át utazott, és azt gondolta, |li/2l4] hogy 24-e előtt nem érkezik meg Mannheimbe. — Délelőtt 9-kor érkeztünk meg Carlsruhe szép pályaudvarára. A 3 óra alatt Heidelbergen, Bruchsalon és Durlachon át utaztunk; és mivel IV. osztályon, álló kocsiban utaztunk és elég erősen esett az eső, alaposan megáztunk. Később azonban kisütött a nap, és ruháink szépen megszáradtak. - A környék nem sok érdekeset nyújtott, jobbról sík, a távolban a Rajna, és balról kisebb hegység húzódik Svájc felé. Karlsruhéban a Vörös házban szálltunk meg, ezt Leibfried nagybátyám ajánlotta. — Ezután azonnal látogatást tettünk Reif úrnál, aki számvevőségi főtanácsos a vámigazgatóságnál, s az előző nap meglátogatta Leibfried nagybátyámat Mannheimben, és megígérte, hogy utánanéz kofferünk ügyének, ő azután körül is vezetett a városban. Carlsruhe Baden nagyhercegség fővárosa, termékeny síkságon fekszik, a Rajnához közel. 23 000 lakosa van és különlegesen szépen épült. A városnak ugyanis legyező alakja van, minden utcája a kastélyhoz vezet, ahonnét valamennyi utca áttekinthető. A kastély mögött van a kastélykert, ez egy nagy erdővel határos, amelyet ugyanilyen elrendezésben fasorok szelnek át, így az egésznek a formája egy hatalmas kerékhez hasonlít. - Mindegyik, az erdőn át vezető sugárirányú fasor végén egy-egy falu van, ezek 2-3 órányi távolságra vannak a várostól. Az erdőben sok vad él, a vadállományt gondozzák, de vadásznia senkinek sem szabad. — A városban gázvilágítás van, sok a vendégfogadó, az utcák jól vannak kikövezve, és szép üzletek is láthatók. Legérdekesebb épületei: a Főhercegi kastély, I amelynek tornya van, és színház is van ben- [17215] ne. A kastély előtti téren áll Károly Frigyes nagyherceg bronzba öntött szobra. -