Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész

Az üvegkereskedők itt nem kitanult üvegesek, hanem kereskedők, és az üzletekben férfi legények helyett mindenütt kiszolgáló leányok vannak. Rajtam kívül még 5 legény volt, ezek mind [U/202] keretkészítők voltak, és / én voltam Mannheimben az egyetlen táblaüveges. Sem a mester és felesége, sem kollégáim nem nevemen szólítottak, hanem: táblaüvegesnek! - Volt is egy kis saját műhelyem, a többi legénytől külön. — Teljesen azért nem tudtam kollégáimtól elkülönülni — pedig sokért nem adtam volna! Mert társaimban, amint tartottam tôle, egészen mindennapi, közönséges és durva embereket találtam, minden műveltség nélkül, akik számára a „céhszállásra menni" volt a legnagyobb tisztesség; és társaikat aszerint becsülték, hogy azok mennyire szigorúan tartották be a eéhbeli szokásokat. — Én azonban már régóta ellensége voltam minden céhbeli és a céhszálláshoz kötődő szokásnak, és gyűlölöm az elavult és ostoba szokásokat, ezért annál kellemetlenebb volt a helyzetem. Ma, mikor minden halad a korral, ezeket az elavult ostobaságokat is el lehetne törölni. - Itteni kollégáim, ahogy mondani szokás, igazi megcsontosodott kézművesek voltak — és semmiképpen sem nekem megfelelő társaság. Én azoknak a jól nevelt ifjaknak tisztességes, szolid társaságát kedvelem, kiknek nemcsak szalma van a fejében. — Az volt egyetlen vigasztalásom, hogy szabad óráimat Nagybátyámnál tölthettem, és bejáratos voltam a művelt társaságba; arra törekedtem, hogy amennyire csak lehetséges, minél kevesebbet legyek társaim között, mert e legények durvább társasága csak elszegényítené szellememet. Mivel már 4 hete voltam Mannheimben, és még egyetlenegyszer sem kerestem fel a céhszállást — ezért többen szóvá tették, hogy túl büszke vagyok, és sohse mutatkozom ott stb., így végül rászántam magamat és néhány társammal elmentem oda. — Jócskán unatkoztam. [U/203] Egyik kollégám szememre hányta, hogy miért nem / szólítottam meg itt a legényeket a szokásos köszöntéssel. — Azt feleltem neki, hogy nem mint idegen, és nem a szállásra jöttem ide, nem is az ajándékért, hanem nagybátyám révén Rös mesternél van helyem; következésképpen tudomásom szerint ez számomra felesleges. De őazt válaszolta, hogy annak ellenére, hogy már 6 hete itt dolgozom, de ezt még nem tettem meg eddig, akkor mégis meg kell tennem. - Vajon miért kell megkérdeznem (és, ami a dolgot még nevetségesebbé teszi, mindenkit külön-külön;) „Idegen üvegeslegény vagyok; engedelmével, ön is üvegeslegény?" — ha különben is tudom, hogy ők kicsodák. — Ó, milyen ostoba, milyen nevetséges! Az ember betegre nevethetné magát. - De ez még nem minden, a szöveg még sokkal hosszabb. - Ha az ember ezzel készen van, ujjunkkal az asztalra kell koppantani, a nekünk odanyújtott pohárból egy italt meginni, újból az asztalra koppantani és egymásnak kezet nyújtani. — s í. t. Itáliában és Franciaországban kötetlenebbül lehet utazni, mint Németországban, Itáliában ott szálltam meg, ahol akartam, és senkihez sem kellett fordulnom. - Igaz, hogy így drágább, mint itt a céhszálláson, már ami az éjszakai szállást illeti - de ezért az embert rendesen kiszolgálják, mint bármely más utast. Ott saját szobám volt, tiszta, jó ággyal, asztal, szék, lavór, víz, törülköző, lámpa, gyakran heverő, tükör, szekrény, egy legénvszálláson mindez többnyire hiányzik. Ha aludni akartam menni, gyakran várnom kellett, míg többen összegyűltek, mert a háziszolga egy emberért külön nem fáradt — és a háziszolga sokszor úgy tereli a lefekvőket a szobába, mint a birkákat az ólba, és azt rájuk is zárja, még egy gyertyát sem ad -, ez azonban velem még nem történt meg. — Sok szálláson két embert fektetnek egy ágyba, de én inkább kétszeres díjat fizettem, csak hogy egyedül fekhessek az ágyban. [U/204] Sokszor kerültem olyan szobába, melynek falai nedvesek és feketék voltak, és sem / asztal, sem szék nem mutatkozott a sötét zugban, így hátizsákomat a padlóra kellett tennem és erre ruhámat - lavórról, mosdóvízról szó sem volt, ezt reggel külön kérnem kellett, vagy a kútnál mosakodhattam; - az ágynemű gyakran volt piszkos, szakadt, törött az ablak, és a kilátás egy