Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész

Csak egy ló van a kocsiba fogva, amit itt c.sézának hívnak; a mannheimieknek legföljebb 3 óra hosszat szabad csak igénybe venniük. Aki hosszabb ideig kíván kocsizni, annak bérkocsit kell fogadnia. - Minden csézában ki van függesztve egy nyomtatott ártáblázat, ezen minden irányba vezető út tarifája fel van sorolva. Május 31-én, hétfon vártuk Lotter nagybátyám érkezését és mivel megadta az időpontot, elébe mentem a vasútállomásra. Meg is jött. Nagyon bosszantotta, mikor elmondtam neki a fatális újságot helyzetemről, és töprengett, hogy most mit tegyünk. - Rös lemondását / nagyon kétér- |U/200] telmú'nek tartotta, nem tudta, hogy mit gondoljon felőle. — Később két nagybátyámmal sétáltam és felkerestük Rös urat, hogy megkérdezzük, tud-e valami biztatót mondani, de nem találtuk otthon. Utána az utcán találkoztunk vele, és megígérte, hogy azonnal érdeklődik szaktársainál érdekemben, fel is sorolta néhányuk nevét. - Egyiküket, Rochevot nevűt, Leibfried is jól ismerte, s vele hamarosan ugyancsak az utcán találkoztunk utóbb és Leibfried tüstént előadta kérésünket. Nagy kő esett le szívemről! Igenlő választ adott, és már másnap munkába állhattam nála. Igazi örömmel fogadtuk szavait; így Mannheimben maradhattam. — Lotter és Leibfried másnap Heidelbergbe utazott, ahol pénzügyeket kellett intézniük - estére mindketten családjuk körébe tértek vissza. Rochevot üvegesmesternél összesen csak 3 hétig maradtam és akkor átmentem Röshöz, aki addigra elküldte legényét. Első mesteremnél jól éreztem magamat, nagyon barátságos ember volt; csak az volt a kellemetlen, hogy helyiséghiány miatt nem volt saját ágyam, hanem egy társammal kellett együtt aludnom. Sajnos, ez a helyzet később Rösnél sem lett különb. — A műhely asztalosműhelyhez hasonlított, én is egy gyalupadon dolgoztam. - Reggel 5 órakor kezdődött a munka és este 7 órakor volt fájront. Óh, itt olyan pontosan megy minden; ahogy az óra üt, ledobjuk a gyalut, arcot és kezet mosunk, s utána vagy a gyalupadra ülünk, vagy kimegyünk a műhelyből. En is naponta pontosan 7 órakor elmentem, és felkerestem nagybátyámat, / mert ha valaki [U7201] tovább dolgozott volna, hogy munkáját befejezze, kollégái azzal gyanúsították volna, hogy be akarja magát a mesternél hízelegni, ez pedig tilos. Reggelire kávét kaptunk, amelynek íze egy rossz leveséhez hasonlított. — Ebédet és vacsorát nem kaptunk, hanem ehelyett kosztpénzt adtak. Ez mindegyik mesternél így van. A kávé azonban nem takarékosságból olyan rossz, itt nem isznak erősebbet, Berlinben és egész Észak-Németországban is a kávénak semmi ereje sincs. - Kollégáimmal naponként egy olcsó kávéházba mentünk, ott csak 10 krajcárt fizettem egy ebédért, és ezért kaptam levest, marhahúst mustárral, vagy főzeléket feltéttel és kenyeret, nem is értettem, hogy ezek az emberek ezekben a drága időkben hogyan tudnak ilyen olcsón főzni. Azt, hogy egy üvegesmesternél voltam, aki sem poharat sem palackot nem árusított, nagyon furcsának találtam; - és hogy az üvegesek csupán ablakot készítenek, sehogyan sem találom helyesnek; így az ablakos név inkább illenék rájuk. Nézetem szerint egy üvegesnek mindennel kell foglalkoznia, ami csak üvegből van, ez hozzátartozik hivatásához - de az ablakkeret készítése az asztalos dolga. - Később is tapasztaltam, hogy a táblaüvegesek sokkal ügyesebbek, mint a keretkészítők, mert ezeknek keze a sok gyalulástól ügyetlen és durva lesz, és ha üveg kerül a kezükbe, azt gondolják, hogy az is fából van, így sokat törnek el. Június 23-án, szerdán álltam munkába Rös úrnál. - Neki kiterjedt üzlete van, őaz első üveges Mannheimben. Tükröt is árusított; - míg luxuscikkeket és egyéb üvegárut fivére tartott.