Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész

Következő reggel (1847. május 29-én, szombaton) utaztam el. Nagybátyám kocsit rendelt, ezzel utazhattam Sinsheimbe, ott kellett várnom a Heilbronnból Heidelbergbe menő omnibuszra. — Mivel már 1/2 5-kor a kocsinál kellett lennem, hogy azt le ne késsem, ezért már előző este elbúcsúztam Oskartól és Wilhelmtől, mert a fiúk nem keltek fel olyan korán. A nagybátyámtól és nagynénémtől való búcsúzást megkönnyítette az a vigasz és remény, hogy őket hamarosan viszontláthatom. - Nagybátyám kikísért a kocsihoz. - / Egy óra alatt ér- [U/1911 tem Sinsheimbe és 1/2 órát vártam az omnibuszra, amely 7 órakor indult el a városkából. - 9 óra körül értünk Nekargemündbe, ahol a lovakat megabrakoltatták. Ez egy fallal körülvett kisváros, néhány kapuval. Itt láttam viszont a szép Nekar folyót, melynek az eléggé magas hegyek között kell áttörnie. A város minden utcája lejtősen lefelé a folyóhoz vezet. — A Nekar vidéke nagyon szép, itt is, mint a Rajna vidékén, a hegytetőkön és sziklacsúcsokon romantikus várakat és viharvert várromokat látni, így érdemes egy gőzhajóutat tenni a Nekaron Heilbronnig. A folyón 3 gőzhajó közlekedik, 36 lóerősek, csak személyszállításra elegendőek, mivel a folyó túl kicsiny. Helyenként, főleg Heidelbergnél olyan sziklás a meder, hogy alig hiszi az ember, hogy a hajó át tud jutni. — Nekargemündtóí az út a folyó bal oldalán halad, gyümölcsfasorok mellett a folyó mentén; több hatalmas kőfejtőmellett haladtunk el, melyekből vöröses homokkövet bányásznak, és azt Heidelbergbe, Mannheimbe és más közeli városokba szállítják. - 11 óra körül érkeztünk meg Heidelbergbe. Az omnibusz az Arany Sólyomhoz címzett vendégfogadónál állt meg, ahová be is tértem. - Mivel még aznap Mannheimbe akartam jutni, nem akartam időt veszíteni, és azonnal elindultam, hogy körutat tegyek a városban, és minden látnivalót felkeressek. A város, melynek 13 000 lakosa van, nagyon szép, szép házai és üzletei vannak, továbbá szép terek és kutak. A város nem széles, de annál hosszabb, majdnem olyan hosszú, mint Buda. - Több temploma közül a főtéren lévő Dóm a legnagyobb. Belülről szép lehet, - / sajnos, [U/192] nem tudtam bemenni, mert mint minden evangélikus templom, egész nap zárva volt. - A legrégibb templom a Szt. Péter-templom. — Rendkívül különleges a Nekar feletti pompás kőhíd, ez 700 láb hosszú. Ehhez a Nekar kapu vezet, amelynek 2 tornya van, ezeket most börtönnek használják. - A többi kaput, így a Carl kapui is, mely két óriási oroszlánnal a legszebb, az itteni vörös kőből építették, ugyancsak ezzel vannak a járdák is borítva. - Az itteni Egyetem a legrégebbiek és leglátogatottabbak egyike, az utcán minduntalan diákokkal találkozni. A diákok a különféle iskolák szerint különféle jelvényeket és sapkákat hordanak, piros, fekete, kék és sárga sapkát is látni. A diákság miatt nincs is Heidelbergben katonaság, mert e két rend nem nagyon kedveli egymást. — A városon kívül a hegyoldalban szép sétány van. - Ezen át mentem fel a híres Heidelbergi várhoz, amely egy szép park közepén áll, 313 láb magasan a Nekar felett. - Lent az utcák kijáratánál várnak a felnyergelt csacsik, hogy az utasokat és turistákat, kiknek úticélja e vár megtekintése, oda felvigyék. Ez valóban nagyszerű hely! nem győztem csodálkozni ezen a szép és érdekes romon, nem hiszem, hogy Európában lenne még egy rom, amely ezt szépségben felülmúlja. - Csodálatos architektúrája van, pompás szobrászati munkák ékesítik, még a legkisebb és legjelentéktelenebb párkány is arabeszkekkel van díszítve. — Körbejártam az egész nagy épületet — még számos jó állapotban lévő lépcső van benne. Az egykori szobákban most fák nőnek és a falakat sötét borostyán futja be; az egyik terem padlóját zöld gyepszőnyeg borítja, melyet láthatóan gon-