Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész

A város szélén leültünk a fűbe, és Nagynéném elküldte Oskart, hogy apját elhívja. „De ne szólj Apádnak semmit sem Heinrichról, hallod? hanem ha kérdezné, hogy miért hívatom, csak mondd azt, hogy nem tudod." Jól van, Édesanyám, mondta Oskar és gyorsan elszaladt. Nemsokára jöttek mindketten. - Oskar, aki előreszaladt, halkan jelentette: apja jön már, s én gyorsan elrejtőztem egy kerítésfal mögé, az utca sarkán. - Már hallottam a hangját: Mit akarsz, Mina? Miért hívattál? Miért nevetett olyan titokzatosan ez a csibész Oskar? Mondd! De most már nem tudtam visszatartani magamat, Nagynéném válaszát be sem várva előugrottam, és feléje nyújtottam karomat. Nem tudtam többet mondani, csak ennyit: „Kedves Nagybátyám, én vagyok az, / Heinrich!" - Jó nagybátyám nem ismert fel, és elgondolkozva né- |u/lí!2| zett rám. „Hát nem ismered meg Heinrichet?" — kérdezte nagynéném. „Heinrich!!" kiáltotta nagybátyám, és örömében könnyezve szokása szerint jó keményen megveregette vállamat, és magához ölelt. Az érzelmeket, melyek e pillanatban eltöltöttek, nem vagyok képes leírni — szinte mindnyájan sírtunk a meghatottságtól. „Nos, már nem megyek vissza, mondta Lotter, bár megígértem, de arra nem gondoltam, hogy Heinrich így meglep engem. Gyerünk, menjünk haza. - Heinrich, nagyon örülök, hogy itt vagy! — Bizony, valóban nem ismertelek meg, annyira megnőttél; azt hittem, feleségem öccse vagy, akit szintén már régóta nem láttam, ő is ígérte, hogy meglátogat; de téged csak június végére vártalak. - Hol voltál tegnap?" — „Ma reggel hagytam el Heilbronnt." „Na, akkor jó nagyot gyalogoltál!" „A vágy, hogy Ont láthassam, drága Nagybátyám, szárnyakat adott lábaimnak." — „Már régóta nem kaptál hazulról levelet?" — „Mióta lnnsprukot elhagytam, s ez már egy fél örökkévalóságnak tűnik. De holnap értesíteni fogom szüleimet, hogy megérkeztem Nekarbischofsheimbe." „Tégy úgy, s maradj addig nálam, míg választ nem kapsz otthonról, és amíg Leibfried munkát nem talál neked. Mivel nem sejtettük, hogy ilyen korán megérkezel, azért még nem tudakozódtunk ez iránt; de már holnap jelentem Leibfriednek, hogy nálam vagy — talán talál megfelelő munkát neked." — „Bizony már nagyon vágyom erre, kedves Nagybátyám! és nagyon hálás leszek érte. Az örökös utazgatás / kissé kifárasztott már és rendezett életet szeretnék megint élni." [U/183] „De te azt írtad Veronából", mondta Lotter, „hogy nem egyedül jössz, hát hol van a barátod, hogy is hívják?" „Carl Lederhass - őt Salzburgban hagytam el, el kellett válnunk, mert őott munkát kapott." Ilyen beszélgetésbe merülve észre sem vettük, hogy ránk sötétedett. — Lotter többször megállt, rám mosolygott és mintha nem hinne a szemének, vállamra ütött, és ezt mondta, „na csakhogy itt vagy! — Lám, ennek örülök!" Nemsokára hazaértünk, megvacsoráztunk, sokáig együtt üldögéltünk, és beszélgettünk késő éjszakáig. Összesen 10 napot töltöttem nagybátyámnál. - Ezen idő alatt sok sétát tettünk a szomszédos helységekbe és az idő, melyet kedves rokonaim körében töltöttem, gyorsan és kellemesen telt el. Nagybátyám, mint Magyarországról érkezett unokaöccsét bemutatott sok honoráciornak, akik többnyire már tudták tőle, hogy anyám volt az az asszony, aki 10 évvel ezelőtt meglátogatta őt, és idén is el szándékozik jönni Nekarbischofsheimbe — ez a hír valamennyiüket láthatólag megörvendeztette; mindenütt szeretettel hallottam emlegetni az ő korábbi itt tartózkodását. —