Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész

Prenner. Az ezen a hegyen át vezető út 4400 láb magasra emelkedik a tenger színe felett. - Az út azonban itt nem cikkcakkosán vezet felfelé, mint a Semmer ingen, hanem szűk völgyben halad, állandóan hegynek felfelé. Ha felérkezik az ember, az út körülbelül 1 óra hosszat csaknem vízszintesen halad, utána ismét hegyről le. - Itt a Prenneren a tél a szó legszorosabb értelmében megmutatkozott; - a hó mindenütt térdig ért, és nagyon hideg volt, emellett komisz szél fújt, amely helyenként embermagasságban összehordta a havat, s az egész utat befújta. — Botzentől Salzburgig mindenhol fűtött kályhákat találtunk - ez mindkettőnknek meglepetés volt, álmunkban sem képzeltünk ilyen kemény telet, hiszen ebben az időben Itáliában már bizonyára minden kizöldült. — Amikor még Veronában voltunk, a gesztenyefák és szomorúfüzek már meglehetős árnyékot vetettek, és itt még csak nyomát sem láttuk zöldellő ágnak. — Eredetileg a prenneri postaházban akartuk az éjszakát tölteni, mert a sok hegymászás kifárasztott; de azt tanácsolták, hogy jobb lesz lemennünk, mert lehetséges, hogy éjjel a hó eltorlaszolja az utat, és holnap nem tudunk lemenni, esetleg egy napot itt kell töltenünk, amíg a hóeke az utat felszabadítja. Megfogadtuk a tanácsot és Steinach faluban éjszakáztunk. Steinachlói Innsprukig továbbra is lefelé lejt az út és csak ott ér az ember sík területre. - Már a Prennerroí láttam az Alpok hatalmas hegyláncát, mely Innspruk mögött tornyosul, néhány közelebbi hegycsúcs fölé emelkedve; és az Alpoknak ez a teljesen hóval borított lánca a nap[U/142] sütésben olyan vakító fehéren csillog, hogy ránézni is alig / lehet, óriási, hatalmas falnak látszott, amely két világot választ el egymástól. Másnap még másfél postaállomás választott el Tyrol fővárosától. Ma is fagyos volt az út, és már messziről hallatszott egy közeledő társzekér kerekeinek csikorgása. — Később egy olyan helyhez értünk, ahol egy lezúdult földlavina gyökerestől fordította ki a fenyőfákat, ezek egy része az úton maradt, más részük alighanem a mélységbe zuhant. — Ezzel az út a járművek előtt szinte el volt barikádozva, mi azonban átmásztunk. 12 órakor értünk Jnnsprukba. Itt, mint minden más nagyobb városban, el kellett válnunk egymástól, mivel nekem az üvegescéh szállására kellett mennem, Cárinak pedig a szabócéh szállását kellett felkeresnie. Néhány helyen olyan szigorúan betartják a céhszabályokat, hogy pl. itt Cárinak, aki elkísért az üvegescéh szállásra, sem ételt, sem italt nem akartak adni. Ha valaki munkát akar vállalni, okvetlenül jelentkeznie kell a céhszálláson. Innspruk tetszett nekem és szívesen itt maradtam volna, de nem kaptam munkát, hanem csak 30 krajcár (bécsi érték szerint)

3 - ajándékot kaptam. Miattam Carl sem vállalt munkát, és elhatároztuk, hogy tovább megyünk Salzburgig, ahol Cárinak be kellett várnia vándorkönyvét; mert a mostani ideiglenes útlevelével nem mehetett külföldre. Innspruk széles völgyben fekszik, egy rendkívül hosszú, és magas hegylánc lábánál; az Inn átfolyik a városon. — Sok szép és új ház van a városban, de nagyon szétszórtan építve — így ínnsprukban még egyszer ennyi házat lehetne építeni, anélkül, hogy a város kerületét ki kellene terjeszteni. - Itt is még mindent hó borított, de ez Salzburg felé fokozatosan eltűnt. A bécsi érték szerinti forintra vonatkozólag lásd az „Életem története, bevezetésül naplómhoz" kötet 15. [É/15] oldalának lábjegyzetét.