Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

virágba borultak, a gesztenyék és más fák rügyeznek stb. Már ültetik a fiatal fákat, és kötözik a szőlőt. - Utóbbiak egészen eltérnek a hazaiaktól és következőképen művelik: - A szántóföldek határmesgyéi hosszú fasorokkal vannak beültetve - és a földeken keresztben, az eke által húzott barázdákkal párhuzamosan is ültetnek ilyen fasorokat; az egyik sor a másiktól körülbelül 6,8 vagy 10 öl távolságra van (lásd 12. ábra). — Ezután a szőlővesszőket az egyik fától a másikiggirlandszerííen kötik össze, — ami ősszel, amikor mindenütt lógnak a fürtök, nagyon szép látvány is. Minden fa mellé ültetnek egy szőlőtövet, amely azután kúszónövényként magasan felfut rá. - (1. 13. ábra.) Ezért van Itáliában sok bor, és szinte több bort is isznak, mint vizet — már az egészen kis gyerekek is kapnak bort / inni. A bor nagyrészt vörös, nem olyan jó, mint a magyar, és nem le- |U/io4j het sokáig eltartani. - Hogy a parasztok és szegényebb emberek olcsóbban hozzájussanak, 3-féle bort készítenek; az első a tiszta bor, a vasárnapokra és ünnepnapokra, a második felerészben bor, felerészben víz, és a harmadik 2/3 rész víz és 1/3 rész bor - ez szolgál mindennapos használatra és a gyerekek számára is. — Elbeszélésem során most olyan fejezethez érek, amely, ha visszagondolok rá, megelégedett mosolyt vált ki belőlem; szívesen emlékszem vissza arra a szép időre, amikor mindenekelőtt egy tárgy kötötte le érdeklődésemet, és ez: Christine volt. Veronai tartózkodásomat Carl legidősebb húga, Cristine édesítette meg; - és mivel Carl vándorkönyvének visszaérkezése napról napra elhúzódott, és noha szerénységből restelltem ilyen sokáig a Lederhass család terhére lenni, mégis egy ok miatt kedvező volt számomra ez a késedelem, a szeretett lény közelében lehettem. — Madame Lederhass különleges vendégszeretete nem engedte, hogy tőlük eltávozzam; valahányszor elnézését kértem, amiért annyi kellemetlenséget okozok, mindig azt mondta, hogy nagyon szívesen lát, sőt, úgymond, saját fiának tekint; — és búcsúzásunk annál inkább nehezére fog esni, mert úgy érzi, mintha két fia hagyná el. Napról napra jobban tetszett nekem a leány; — eleinte elhatároztam, hogy nem is figyelek rá, és elkerülöm közelségét, amennyire csak lehet, már csak azért is, nehogy belé szeressek; — de magam sem tudom hogyan, ez később minden erőfeszítésem ellenére lehetetlenné vált, nem vitt rá a lelkem, hogy közelségét / elkerüljem, tekintetem rajta nyugodott, sokszor némán gyö- [U/105] nyörködtem benne elfogódott szívvel. - És ha olykor önkéntelenül találkozott tekintetem az övével, ez olyan volt, mintha mágnes vonzotta volna szememet feléje. Christine akkor 15 éves volt, sötét gesztenyebarna haja, fekete szeme, kis szája volt és olyan báj és szeretetreméltóság volt egész lényében, hogy túl gyengének érzem magamat ahhoz, hogy megfelelő szavakkal lefessem. Valahányszor gyengéd hangját meghallottam és ha hozzám szólt, gyönyörűséget éreztem. Sokszor már egészen korán mondtam neki a legilledelmesebb bókokat, ha reggelizni hívott ugyanis minden reggel addig a szobámban maradtam, nehogy zavarjak. — Szorgalmas, dolgos leány volt, anyja már a háztartásba is bevezette. — Egyik napon Car/lal, apjával és két fivérével, továbbá egy úrral Montorióhan voltunk, ez Veronától egy órányira fekvő falu, és ott egy szép zöld réten BoggiX* játszottunk. - Később Chrisline anyjával utánunk jött, és - ki volt boldogabb, mint én? - ott hagytam a többieket goEnnél a Boggi-játéknál a résztvevő játékosok száma korlátlan. - Az első előszór egy kisebb golyót hajít el, és a második nagyobb golyót ennek közelébe próbálja dobni. A többi játékos ugyanígy dobja golyóit, és akinek dobása legközelebb esik a kisebb golyóhoz, az nyert. Ezt az olaszok nagy érdeklődéssel játsszák. -