Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

BEVEZETÉS - Giergl Henrik „kedves könyvei" (Györgyi Erzsébet)

Útinaplójába szétszórtan írott szakmai feljegyzései itt egy csokorba gyűjtve, kiegészítve találhatók. Egy berlini üveges árszabás és 15 lapon szakrajzok csatlakoznak előbbiekhez. A füzet utolsó 45 lapján - a számozás ismét elölró'l kezdődik - elbeszélések olvashatók. Ezeket akárcsak a Feljegyzések életemből füzetből a színműkísérletet - nem vettük be a jelen kötetbe. Giergl Henrik már diákkora óta verseket is írt. Tudatosan próbált verselni, tanulmányozta a verstan elemeit, különböző versformákkal kísérletezett. Számos versét bejegyezte a naplókötetekbe is: egyes eseményekről családtagokhoz, barátokhoz írt verses levelekben számolt be, szerelmes verseket is följegyzett. Egy vidám baráti társas ünnepély leírásából tudjuk, hogy egymás megajándékozásakor az ajándékhoz fűzött tréfás versek írása családi szokás volt náluk. Hagyatékában fennmaradt egy verses füzet, Versek, Harmadik rész (Gedichte von Heinrich Giergl. Dritter Theil) címmel. Azokat a verseit, melyek egy-egy alkalomhoz kötődtek, többnyire naplóiba is bemásolta, így azok jelen kötetben olvashatók. Az áttekintett írott hagyaték alapján bátran megállapíthatjuk, hogy Giergl Henrik tudatosan törekedett életének, gondolat- és érzésvilágának megörökítésére, kortársaival és az utókorral való megismertetésére. Emléket akart állítani magának, nem csupán üvegipari, üvegművészeti alkotásai, hanem írásai által is, és ez sikerült neki. Szépirodalmi kísérletei talán tovább vezették volna, ha ezekre több energiát fordíthat. Szemléletesen ír le tájakat, városokat, épületeket, embereket, élethelyzeteket, öltözékeket és tárgyakat, mindazt, amit mindenre nyitott figyelmességével észrevett. Nagyszerűen jelenít meg karaktereket, embertípusokat. Nemegyszer párbeszéddel érzékelteti egy-egy találkozás, beszélgetés lefolyását, gondosan ügyelve a beszédmód sajátosságaira. Érzelmi állapotok, hangulatok pedig valósággal áradnak lapjairól. Intenzíven, mélyen élt át minden élményt, és ennek megörökítése is tudatosan vállalt célja volt. A „Ki volt boldogabb nálam?" sokszor visszatérő mondata olyan embert idéz elénk, aki képes mindazt, amit az élet számára nyújthat, megkeresni, és messzemenően értékelni. A megfogalmazásbeli pontosság is erőteljesen foglalkoztatta. „Csak a megfelelő szóval voltam megelégedve" írta naplója negyedik könyvében, tanulmányaira visszaemlékezve. Ez a törekvés valóban jellemzi írásműveit. A stílusát jellemző részletesség, bizonyos körülményesség és a kötőszavakkal összekötött összetett mondatok az ő alaposságáról tanúskodnak, ám a mai olvasó számára esetenként hosszadalmasnak tűnhetnek. Az írások csúcspontjai közt találjuk a felgyorsult történelem Giergl Henrik útját egyrészt keresztező, másrészt meglendítő eseményeit: az európai forradalmakat, köztük kitüntetetten a berlinit, amelynek szemtanúja volt, a bécsit, s egészen különösen a pestit az azt követő szabadságharccal együtt. Különösen önéletírásában érvényesül ez, de megközelítően hasonló hangsúllyal útinaplójában. A bukott forradalom és szabadságharc még fontos, búvőpatakszerűen föl-föltűnő motívumként minden adandó alkalommal megjelenik, akár a Feljegyzések életemből kötetben, mint Buda ostromának leírása, 1850-ben a családi-baráti mulatság alkalmával évődő formában, de határozott álllásfoglalást kifejezve, akár később, 1851-ben, Badenben beszélgetéseiben vagy egy csehországi csendőrrel összekerülve. A történelem nagy sorsfordítóját saját életében, történetében is vízválasztónak érezte, sokszor megfogalmazva, milyen kedvező változások következhettek volna be a „drága haza" és annak polgárai, tehát az ő és környezete számára is annak sikere esetén, és hogy az mennyire igazságos lenne. Giergl Henrik meg akarta magát örökíteni, s e célból azt a régi, vándorok és szerelmesek által előszeretettel alkalmazott szokást is gyakorolta, hogy nevét útja során - annak jelzésére is, hogy ott megfordult - felírja egy falra vagy sziklára. Külön felkészült erre, festéket, ecsetet cipelve hátizsákjában, sőt a falfelirat formáját is megörökítette útinaplójában. Visszatérve a