Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész
Az első (igen csinos) városka, ahová értem, Ponte St. Marco volt — egy folyó két partján. Azután Lonato faluba érkeztem (4 migliá\a\ Desenzano előtt). Ez ugyan csak kis falu, de olyan szép nagy, világoskék kupolája temploma van, amely már messziről látszik, hogy csodálkoztam rajta. — Nemsokára Desenzanóba értem, ahonnét a gyönyörű Garda-tavat láthattam, de sajnos! barátságtalan volt e napon az időjárás, a környező hegyek legnagyobbrészt felhőkbe burkolóztak. — A tó 35 miglia hosszú, és legnagyobb szélessége 9 miglia — mélysége 152 öl. Gyönyörű hegykoszorú övezi és partját számtalan citrom-, narancs- és olajfa veszi körül. üesenzanónak nagyon szép a fekvése, szorosan a parton fekszik, de házai a hegyoldalra nyúlnak, így utcái igen meredekek. A városkának kikötője is van, ebben több gőzhajót láttam. Innen 2 migliára egy utazókocsi ért utol, kocsisa megengedte, hogy felüljek, és így ma még 24 migliát utaztam Verona felé, ezért 30 krajcárt fizettem. A kocsis elmondta, hogy Firenzéből jön és gazdáját, aki mérnök, Pestre, viszi, Magyarországra, ahol állás elnyerésére számít. -/ IU/94] Desenzanótól Peschieraig az olajfákkal körülültetett tó mentén utaztunk. Fivérem tavaly Peschierában volt a garnizonban, így ez jobban érdekelt. Kicsiny, de erős erődítmény ez, alig több mint 100 házzal. A Mincio folyó itt folyik ki a tóból, az erődítményen keresztül Mantua felé. — Itt megfigyeltem, hogy a Comői-tó színe sötétzöld, a Garda-lóé pedig világoszöld. — Bosszantott a kocsis sokszori megállása, hol a lovakat etette meg, hol ő, hol pedig gazdája akart egy icce 62 bort meginni, így múlt az idő; már attól tartottam, hogy csak késő éjjel érkezünk meg, és mégiscsak illetlenség lenne Lederhass úrékat zavarnom, amit pedig a jó asszony a lelkemre kötött, s egyenesen megtiltotta, hogy fogadóban szálljak meg. — A kocsis biztatott, hogy 6 vagy 7 óráig megérkezünk. — Már egészen besötétedett, s engem elnyomott az álom, hiszen a vidékből már semmit sem láthattam. A kocsiban utazó 4 ember közül* senki sem szólt egy szót sem; - a csöndet csak a kerekek zörgése, és a lovak olykori horkantása törte meg. Végre elértük a Sanseno kaput, behajtva Verona városába és engem a „Passaporti signori! kiáltás ébresztett fel. Leszálltam a kocsiról, átadtam a vándorkönyvet a rendőrnek, kifizettem a kocsisnak a 30-ast, és gyalog indultam a városba, hogy elűzzem álmosságomat. 7 óra volt. A Piazza Signori felől érdeklődtem, mert Lederhassék lakása annak közelében volt, s kérdésemre a „Semper diritto*** útmutatást kaptam. Az utcák gázzal voltak világítva, s már első itteni tartózkodásom idejéből valamelyest emlékeztem a terek és utcák elhelyezkedésére. - Többszöri kérdezősködés után a [U/95] térre értem, / onnan jobbra betértem az utcába, és ott álltam az ismert gótikus ház előtt. — A kapu már zárva volt, s nem találtam sem kilincset, sem csengőhúzót. - Egy úr jött arra, aki látott tétován állni a kapu előtt; — talán továbbment volna, ha nem figyelt volna fel a hátamon lógó hátizsákra, és miután azok közé az emberek közé tartozott, akik mindig készek arra, hogy A mérnökkel, a kocsi tulajdonosával még egy barátja is együtt utazott. 2 1 icce kb. 0,7 liter. f „Az útleveleket, uraim!" (olasz). * „Mindig egyenesen" (olasz).
