Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

Miután körüljártam az egész várost, este visszatértem a fogadóba, és időben ágyba feküdtem, hogy kialudjam fáradtságomat, és másnap reggel friss erővel folytathassam utazásomat. Mióta Mantuát elhagytam, itt volt a legrosszabb kvártélyom, 4 paraszttal kellett egy szobában aludnom, melyben sem asztal, sem szék nem volt. - Eddig még mindenütt külön szobát kaptam, néhol egészen csinosan berendezve, és még egyszer sem fizettem többet 8 krajcárnál; ebből megint csak látható, hogy az olasz mindenből hasznot csinál; ahelyett, hogy üresen hagyná egy szobáját, inkább bekvártélyoz egy szegény vándorlegényt. Ha egy másik utas postakocsival, kofferokkal, kalapdobozokkal érkezett volna, ugyanazért a szobáért bizonyára 2 vagy 3 húszast kellett volna fizetnie. Hajnalodott és a folyosóra nyíló rossz ólomablakokon keresztül - amelyek a folyosóra néztek - alig hatolt be a szobánkba a világosság. Azt gondoltam, hogy ebédidőben éppen ugyanilyen sötét lehet, gyorsan összekapkodtam magam, attól félve, hogy elaludtam. — 7 óra volt. Mivel a fogadó, ahol megszálltam, közel volt ahhoz a kapuhoz, amelyiken a városba bejöttem, az egész városon át kellett vágnom, hogy az átellenes kapuhoz jussak. - Alig haladtam 500 lépést, amikor egy rendőr lihegve utolért, és udvariatlanul felszólított, hogy forduljak meg és menjek vele. Sejtettem, hogy mi lehet ennek az oka — és nagyon bosszankodtam, egyrészt az [D/9QJ időveszteség, másrészt, / hogy a fickó kiabálásával, melyet nem vettem figyelembe, mivel nem gondoltam, hogy nekem szól, feltűnést keltett. - Ahhoz a városkapuhoz vezetett, ahol tegnap bejöttem. Ott az irodában már két rendőrbiztos volt, láthatólag engem vártak, már kinézetük is visszataszító volt. Az egyik kicsi volt, kövér, pufók képű és rezes orrú - a másik magas, sovány, kócos hajú, hatalmas bajusszal és bandzsa szemekkel nézett. „Honnét jön?" — mordult rám az első. „A szemben lévő fogadóból, ahol éjszakáztam és most Bresciába indulok tovább." „Meddig tartózkodott itt és honnét indult útra?" — ,JWilánóbó\. Tegnap jöttem be ennél a kapunál; és éppen itt valami bejegyzést tettek vándorkönyvembe, de oly rossz írással, hogy elolvasni se tudtam; csak egy éjszakát töltöttem itt." - A magas, aki talán megsértődött, hogy írását nem tudtam elolvasni, így kiáltott: „Hogy merészelt engedély nélkül itt éjszakázni?" „Hogy ehhez külön engedélyt kell kérni, azt nem tudtam, mert, mint látják, idegen vagyok itt, és nem ismerem az itteni rendelkezéseket; ezenkívül ezzel az eljárással eddig sehol sem találkoztam." - „Tegnap azonnal tovább kellett volna utaznia!" - „Nem akartam; egyrészt túl fáradt voltam, másrészt azért utazom, hogy minden városban megismerjem a látnivalókat." — „Hol van a vándorkönyve?" - „Itt van." - Mindketten 2-szer is megvizsgálták, egymással tárgyaltak néhány szót, majd közölték, hogy elmehetek, de a Porta St. Antonien kell kimennem. — Vigyen el titeket a róka, gondoltam, és útra keltem. — Hétfő volt, 1847 március 1., és aznapi úti célom Brescia volt (32 miglia). Később egy 2 kerekű olasz teherkocsit értem utol, és megkértem kocsisát, hogy vegyen fel, ő igent mondott kérésemre, fejével bólintva. Felkapaszkodtam az áru tetejére, ahol úgy éreztem magamat, mintha egy háztetőn - vagy inkább egy elefánt hátán ülnék. — Délelőtt borús volt az ég, és Tirol íelől |LWl] metsző hideg / szél fújt, hogy bal fülem majdnem megfázott és egész testemben dideregtem. — 7 miglia megtétele után a fuvaros egy negyedórácskára megállt; ezt kihasználtam, és leszálltam; és utána kétszer olyan gyorsan mentem, hogy átmelegedjek. — Palazzolóban, félúton, - betértem egy ivóba és egy gotto bort ittam. Itt éppen polentát főztek; egészen friss lévén, kértem egyet belőle, és hozzá egy sült kolbászt - remekül étkeztem. Kissé kipihentem magamat, azután elindultam. - Palazzolo csinos és nagy falu, egy folyócska folyik rajta át. Ospedalettóban, 8 migliúra Brescia előtt, megint betértem egy fogadóba és elfogyasztottam uzsonnámat. Itt egy ökrös szekeret hajtó paraszttal találkoztam, akinek úticélja negyedórával Brescia előtt volt, őt is megkértem, hogy vigyen magával. A paraszt nagyon készséges volt, fel-