Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész
hető holmival Mantuában hagytam, csak hátizsákomat és abban a legszükségesebb ruhákat és fehérneműt vittem magammal. Másnap reggel már 5 órakor felkeltem, gyorsan felöltöztem, holmimat egy székre téve átmentem a még ágyban fekvő Louis-hoz. Elhatároztam, hogy ezt a jelenetet olyan rövidre fogom, amilyenre csak lehet, és így szóltam: „Nos, Isten veled, kedves jó Louis! szívből köszönöm jóságodat, és szeretetedet, melyet velem szemben tanúsítottál!" - és néhány csókot nyomtam szájára. Louis láthatólag meghatódott és maga is alig tudott válaszolni - elváltam tőle, és gyorsan eltávoztam —, Gyuri elkísért az omnibuszig. — Szerda, február 17-e volt elutazásom napja. - Reggel 6 órakor - csodaszép reggel volt, a nap éppen felkelt — hajtottunk ki a Porta Pradellán, és a mantuai erőd fokozatosan eltűnt mögöttünk. Utunk a Pó melletti Casalmaggiorén át vezetett, ahol ebédeltünk. Itt láttam hosszú idő után megint az első gőzhajót. - Az út nem nyújtott semmi érdekeset, többnyire nyílegyenes fasorokat. - Több csinos falun és kisvároson haladtunk át, ahol a lovakat abrakoltatták. - Az időjárás csodaszép volt - egy felhőcske sem mutatkozott, és délutánra olyan meleg lett, mint nálunk májusban. Messze távolban megláttam 7iro/ és Svájc hatalmas hegyláncait, ahol a jeges, zord viharok dúlnak, - és az egész természet a fagyban megdermedve fekszik!! — Este 7 órakor érkeztünk meg Cremonába. A szép utcák mind ki voltak világítva, sokat reméltem ettől a várostól. Hirtelen megállt a kocsi és én egy nagy hotel előtt álltam. Már az épület külsejéről láttam, / hogy nekem ez túl előkelő [U/67] és drága, és továbbmentem egy egyszerűbb allogió\ 4:i keresni. - Egy ifjú emberhez fordultam, aki könnyű kabátba volt burkolódzva, és úgy látszott, hogy várt valakire. Külseje után ítélve diák lehetett. Noha nem sokat tudtam olaszul, bár e hat hét alatt Mantuában fáradoztam tanulásával, gondoltam, a szükség törvényt bont, csak megérti az én bükkfanyelvemet, és megszólítottam, kb. így: ,Jo prego Signore, avete la bontá di montrarmi un allogio a bon mercato, adesso sono venuto col Omnibus, ma questo Hotel e troppo caro per me" 44 . Az ifjú elnevette magát, és úgy látszott, kedve telik abban, hogy nekem kis szolgálatot tegyen, mert valóban olyan udvarias volt velem, hogy magam is csodálkoztam, mintha régi ismerőse lennék. Felszólított, menjek vele, és néhány utcán áthaladtunk. Egy vendégfogadóhoz érve így szólt hozzám olaszul: „Menjen be, és érdeklődjék; ha nem kapna éjszakai kvártélyt, jöjjön ki; megvárom." Szívességének nagyon megörültem, s megköszöntem, arra az esetre, ha nem jönnék már ki, és bementem. - A gazda kérdésemre azt válaszolta, hogy itt csak étkezni lehet, kiadó szoba nincsen. - Kísérőm valóban megvárt és egy másik vendéglőt mutatott; - „Itt bizonyára kap szobát" - mondta, és jó éjt kívánva elment. - Kívánságom teljesedett, szívesen befogadtak, ételt hoztak, a vendéglős, a felesége és még a pincér is körülálltak, és mesélnem kellett. A sok tanács, amelyeket kaptam, óvatossá, sőt bizalmatlanná tett, nem is ártott, hogy állandóan résen voltam. Többször gondoltam, hogy csellel akarnak valamit elérni, s így olyan elővigyázatos lettem, hogy egész itáliai utazásom alatt 1 krajcárral sem csaptak be! így meghazudtolom azokat az elővigyázatlan / itáliai utazókat, akik állandóan banditákról beszélnek. — [U/68] ' Szállás (olasz). 44 Kérem uram, legyen olyan jó, mulasson nekem olcsó szállást, most érkeztem omnibusszal, mert ez a hotel túl drága nekem.
