Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

Mivel szép volt az idő, azt terveztem, hogy meglepem fivéremet és elmegyek érte, hogy a Karneválra Mantuába hozzam. - Ez meghiúsult, mert havazott, és a hó elolvadt, az út pedig elromlott. Gondoltam, majd csak akad alkalmi fuvarja, hogy ne kelljen gyalog Mantuába jönnie. - / Február 12-én, pénteken korán készültem elmenni, de alig léptem ki a kapun, Carl és apja jöt- [U/62] tek velem szembe. Megtartotta szavát. Nagyon megörültem látogatásuknak. Együtt mentünk mindhárman Louis-t felkeresni, de már nem volt otthon. - Később Car/lal sétálni indultunk, és mivel elhaladtunk a Torre della (kibbia mellett, fel is mentünk a kilátásban gyönyörködni. Ez a torony négyszögletes és egyforma szélességű. Egy nagy épület szomszédságában áll. Kevés tornyot találni, amelybe ilyen egyenletes lépcső vezet fel. A lépcsőn 6 pihenőülés van, mert 306 fokból áll. — Felérve egy nagy szobába jutottunk, ennek plafonján felvonó van, mellyel az ételeket lehet felhúzni. Egyik sarkában kis csigalépcső van, melyen egy szépen kifestett szobába lehet felmenni. Ebben étkezett egykor Napóleon és Mária Lujza, aminek emlékére egy aranyozott sast állíttattak. Ez a torony, amely kívülről egészen nyers és dísztelen, belülről tetőtől talpig ki van festve. - Innen egyedülálló a kilátás! Nehezen hagytam el, még egy óra hosszat szívesen fent maradtam volna. - Látni az egész várost, és az azt félhold alakban körülölelő tavat az átvezető hosszú híddal, a töltést és az egész környéket. Látni az udvarokban és az utcákon a házakat, az emberek, lovak, kocsik parányinak tűntek. A Szt. András-templom kupolája olyan közelinek tűnt, azt gondoltam, én is olyan magasan vagyok, noha az 83 m magas és ez a torony csak 55 m. A toronyban lent még 2 oszlopot is látni. Később még egyszer felkerestük a Palazzo Té-t. — Az egyik teremben Gonzaga herceg 6 legszebb lova van lefestve életnagyságban; — egy másikban napkelte és napnyugta, a nap egy kocsin távozik, a hold / egy másikon érkezik. De a legjobban a gigászok terme tetszett. Az ember [U/63] szinte megijed a hatalmas alakoktól. - Ha az egyik sarokban egészen csendesen szól az ember - ezt a másik sarokban jól érthetően hallani. Másnap Lederhassékkal az Operában voltam és utána először vacsorázni, mert 12-kor az álarcos veglione^ kezdődött. Louis már várt a Diavolo-nál a vendéglőben, később Carl apja is megjött, és még egy tiszttel együtt mentünk a veglionébe. Ehhez a színpad és a nézőtér szépen elő volt készítve. A színpad egy színfal nélküli terem volt falakkal, a mennyezetről egy szép csillár lógott. A nézőtér csillárja nem volt leengedve, hanem a páholyokban volt számos falikar, 400 gyertyát számoltam meg bennük. - Mindenki báli alkalomra volt felöltözve. - Sok álarc is volt, köztük sok szép is. A terem meglehetősen tele volt; — de nem táncoltak. — Kár! hogy a zenekar nem volt felkészülve keringővel vagy egyéb zenedarabokkal, csak egy indulót, egy polkát és csak egy keringőt játszottak, ez minden volt, csak szép nem. Ezt a 3 darabot 30-szor ismételték. — Másnap Carl és apja hazautazott; és meg kellett ígérnem, hogy ha Milánéból Veronába jövök, okvetlenül náluk fogok megszállni és semmi esetre sem a vendégfogadóban. Február 14-én volt Farsangvasámap és fivérem, kinek már tegnap kellett volna megérkeznie, még nem volt itt. Gondolkodtam, mi lehet az oka, mert biztosra vettem, hogy számíthatok rá. — Mivel ezen a héten el akartam indulni, búcsúzóul szívesen eltöltöttem volna vele néhány napot. — így nem maradt más hátra, mint hogy majd Milánóból visszatértem után Veronából keressem fel őt. Hiszen nem akartam / úgy világgá menni, hogy tőle el se búcsúzzam. — |U/64] 41 Bál, láncmulatság.