Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Bár a nyelvv nyilvánulása oly hamiss Szerettem volna hallani szóval is Mit szemeiből olvastam, De mindég máskorra hagytam, S egyszer nem lett alkalom ... Férjhez ment az angyalom! Férje az lett kit nem ösmert, csak látott, Ki bámulva reá csak szájat tátott, S halgatódzott a szóra — Hogy más mit beszél rólla, így folyának az akták — Meg kérte, s hozzá adták! Nem csak a szülei éppen, hanem sok Közelebb, távolyabb álló rokonok, Bátyám, öcsém, koma, sógor, Gondolva hogy malyd lessz jó tor És a sok jó nénikék Szépenn össze illeték. Mind egy szájra dicsérték a vőlegént, S a menyasszont zár alatt tárták szegént, Mint a rabot, mert féltették, A kútra sem eresztették, Mig el jött az esküvő ... így lett egy valaki vő! És én mivel nem tehettem semmi jót, Sorsára bízva bocsátám a hajót. Bár éreztem a fájdalmat Nem kerestem az alkalmat: Időt, szelet kedvezőt Le tettem az evedzőt. Kivül nyugalmat színlelve, bár belőll Tajtékozva dúlt a hab minden felőli, Fájt a szív, zajgott a kebel, Mint vulkán ... tüzet nem lehel Füst és láng nem vetődik, Csak belöll emésztődik. Malyd izzó volt, s malyd hideg mint a márvány, A hullámok felett hánykódó kormány. Rajként zúgott az érzelem, S zavart, kavart az értelem, Komor sötét éj takart Vitt a szél mere akart.