Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Az elsorol röviden elég ennyi, Szerény élet rajzomban meg jegyezni, De a másik emléke ott ... Már mélyebb nyomokat hagyott, Sajgott bele a lélek Eszembe jut, míg élek! Kegyetlen volt a véletlen erántam, Már akkor - mikor először meg láttam. Szem sugarai meg árta ... Egéssz valómat át járta. Hatása vala merő Villanyos delej erő. Toll nem képes le írni az érzelmet, Ki mondása felyül múlja a nyelvet, Csak a szív képes érzeni, Mely némánn el tud vérzeni; De nyelvv ki nem mondhatja. Sem toll le nem írhatja! Tiszta s a leg forróbb volt a szeretet, Csak ő vele óhalytám az életet At élni páros életben, De sorsom meg gátolt ebbenn — Vagy inkább hogy nem szóltam, Túlzott szemérmes voltam! Bár mily forró volt eránta érzetem, Nem nyilvánítottam szóval sohasem, Nem mondtam hogy szívem vérez, S nem kérdeztem, miként érez Szíve viszont erántam, Bár azt később meg bántam! Pedig oly édesen beszélt, mint a méz De mikor azt azt - kérdezni oly nehéz. Kivált ott hol a szív szeret ... Mely üdvöt ád, vagy el temet, Az elme csak úgy vakra Nem tanál ott szavakra. De minek is ott kérdezni, hol a szem Egy nyitott könyv gyanánt állott előttem Ártatlan tiszta betűkkel — Tettetetlen egy szerűkkel, És én olvasni tudtam De még is óhalytottam ...