Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Mielőtt a mult év tavaszán kitört Olasz hadjáratról röviden szóllanék, részletes rajzát a világ történelmész tollának hagyandó fen, szükséges megemlítnem az ezt megelőzött, s szerintem kifejlődésére anyagot szolgáltatott előzményeket. [Mint mondám]* A folytonos izgalom, melly 10 évi nyomatás közbe, sikertelenül megkisérlett csaták után is, Olaszhon classikus földén mutatkozott, magában elég ok vala arra, hogy az, előbbi helyzetét megváltoztassa; fő ok azomban a legközelebbi háború kitörése, azon Napoleon tervével egybehangzó nagyravágyásban keresendő, mellynek kivitelére egy olly ősi események s Nagybátyától öröklött politika, a szomszéd olasz nemzet rokonszenvét igényié, hogy ne mondjam, az olasz tőr és Orsini bombái hatását, mellyek mulhatlan megdöbbentve a hatalom birtokában levő zsarnokot, azon gondolatra vezérlék, hogy saját nyugal[316] ma biztositékára, az olasz népet megynyugtatni / legfő teendői közzé tartozzék. Minthogy pedig ez az olaszokon önkénnyel uralgó osztrák ház megtörése nélkül nem történhetik, közte s e ház közt kelle a diplomatiai láncznak legelőször szakadni, mit 859-ki uj év 1-ső napján B. Hübnernek mondott szavaiban már érthetővé tön, kijelentve, miként urával a barátságot fen nem tarthatja. Igaz, hogy uralkodó társai, s főleg osztrák udvar, bámultak e váratlan meglepetésen, de elmúlt ez, mihelyt Napoleon „A Császárság a béke" szókat, azon szavakkal módosítá: „ki vévén, ha valamelly nemzeti vagy civilisatio ügyét érvényre kell emelni. " E traversiók példátlan mestere a megszakadást megelőző évben czélja kivitelére Victor Emmanuel Sárd királyai lépett szorosabb családi viszonyba. E harczias és népszerű derék férfiú nélkül terve kivihetlenségét előre látván, kinek leányát öccsével el vétette, melly frigyre ismét a Bécsi udvarban nagy szem meresztések történtek, gondolván magokban: „E házasság a háború lessz." - kivált midőn tapasztalak ama Napoleon agyából szármozott cseles előkészületet, hogy a menyasszony jegy ajándékul többek közt 70.000 felszerelt katonát, ágyukat s hadkészleteket követelt. E szép jegy ajándékkal ellátott Victor Emanuel megkezdé előkészületeit, seregét az oszt[317] rákok ingerlésére a határok szélére küldé, majd nászától segélyt kért, melly / dicséretére a franczia nemzetnek, hazafi készség áldozatával - még azok részéről is, kik Napoleon ellen gyűlölettel viseltettek — megajáltatott. Az osztrák kormány sem aludt, melly a mellett, hogy 10 évi nyomasztó uralma alatt évenként ujonczozva, sok száz ezer kebelt mérite vérgyászba, uj erőfeszítéssel rendelé be a kétszeres számú ujonczozáson kivül, minden nemcsak ideiglen szabadságos, de örökösen elbocsájtott családos agg katonákat. Volt nagyszerű katonai szállitás honunkból kivált, hisz Austria ismét veszélybe! Hogy nélkülözhetendé a magyar kart és vitézséget? Ki menti ki a hálátlant, ha ez nem, bajából? Mi menti meg trónját, ha nem a magyar vér? - Most ugyan egyszer vakot vet szerencse koczkája, gondola magában kényszeritett vitézink szellemébe gyönyörködő minden magyar, kik vasúti szállítások alkalmával nemzeti dalokat dalolva kimondák: „Elmegyünk a vasúttal, visszajövünk Kosuthal!" Hogy azomba az eredmény várakozásunknak meg nem felelt, sajnosán tapasztalok! A háború hire szárnyalva repült szét mindenfelé, igy hazánkba is éber figyelmet költött, miglen a „Népeimhez" czimzett hirdetményéből Ferencz jósefnek kitűnt, hogy az osztrák és olasz-franczia hadsereg közt kenyér törésre került a dolog. A csata kezdeményezés osztrák [318] részéről történt, melly megparancsolá fő hadparancsnokának, Olasz honbani serege / fő vezérének Gr. Gyulaynak, hogy hadával rontson bé Piemontba, mit telyesitett is. Ámde onnét kudarczal visszaveretett rövid idő alatt, mit, bárha parancs következtében tört Piemontba, olly rosz nevén vett a Német-osztrák ház, hogy őt, kit kevéssel ez előtt legfőbb bizalmával ajándékozott meg, hadi törvényszék elejbe, mint ura árulóját akarta beidéztetni! Mi ha igaz, Gyulayra csak fényt vet.