Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Válassz főt, ele Visbadeni Zsoldos ne légyen az, — Vagy Joinville, nemzet éltedre Kiktől nem jő tavasz. Hidd Ledru Rollint fel a polezra! — Kossuth, Nagy Mazzinival verik szét a borút. Nemzetek! - itt a végidő, Melyben ébredjetek! Szavatok, Istenség szava Eggyütt érezzetek! Villany szavatokra a zsarnoki kény Elhal - nyil helyébe diadalmi babér. Itt az idő: szabdsági Szobornak talpkövét Letennünk, melynek utódink Élvendjék nagy müvét, — Ha jármot adunk örökül mi, nekik, Sirunkat ugy átkuk örökre födik.* A dynastiai vágyok gyanúja nem álomképek ábrándjai közzé tartozvák — a következés nyíltan igazolá. A franczia legjelesb fők száműzetése, szellem le nyügözése, s diadal utak, szolgalelkek fényes hivatalokba emelése és több vesztegetés fegyvereivel oda mőködék, hogy bár nem egyszerre, czélját elérhesse, s hogy a még zúgó ellenséges elemeknek is nyújtson bámulni valót, mit teszen? Választás alá bocsájtja ujolag elnökségét, jól tudva miként az alkotmányosság eggyik fő kelléke népválasztáson fekszik, s ez egyedüli utja lehet a nemzetellenes önkény palástolásának, s igy ellenei lefegyverzésöknek, annyival inkább, mert a ravasz fő oda számitott, hogy lekenyerezett katonai roppant szavazata mellett bizonyos [267J sükert aratand, s megválasztatása esetében nem tehet a nemzet szemrehányást / másnak, mint önmagának, melly önmagát meg csalá! Vagyis csalatni engedé. Ezt hiják aztán az önkény urai szabad választásnak! E czél elérése roppant ész és erőfeszítésébe került! Minden megyékben az izgatások mozgásba tétettek. Az ellenvéleményüek egy része az előzmények jogtalanságaiknál fogva lehangolt, más rész az uj zsarnok kényjelei, fő hivatalnokok s egyébb hatalmi befolyásoknál fogva közömbössé, legnagyobb rész a megvesztegetés fegyvere előtt meghajolva párthivévé lön. Elszánt, vállalkozó szellem, ha lett volna is, a száműzetések s gvilkok czernemei szemlélete után, bizonytalanért mindenét feláldozandó, nép irány adóul ki felléphetett volna, teljesen hiányzott. Ez ismét igen természetes! — Az első zsarnoki hatalom győzelme, ügyes kézben nem szokta másod ízben lejátszani szerepét, mellynek, kivált, mint itt történt, vér áldozatai nyomán annyi burjánok nőttek ki! Miért is a választás roppant többséggel, mint előre látható volt, szégyenére a franczia nép jellemnek, Napoleon javára ütött ki. — Vágynak, kik e stratégiát helyesnek találják, - én, mint ármány szülöttét, mint minden önkény és bár leg* Külön lapon a vers 1837-ben írt változata is a kéziratban található.