Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

A vár feladását megelőző' körülményeket vizsgáljuk tehát, hogy azokból az utó következményekre elfogulatlan ítéletet mondhassunk, előre bocsájtva, miként a falakon belől történtekrőli tudomásomat ott jelen volt hitelt érdemlő hazafiak állításukra alapítva adom elő. „A napokba számolok a hazaáruló Görgeivel!" - menydörgős szavait K[lapká]nak már mondtam fentebb olvasóimnak. Itt ismét azért említem fel, hogy az ellentétet a szavak s cselekmények közt fefoghassuk, mert egy férfiútól, ki a közvélemény előtt ugy áll, mint Kl[apka], megkívánja a történelmi igazság, hogy tetteiben hű, következetes / legyen, s szavai azokkal ösz- [218J hangozzanak. A szerencsétlen Világosi Catastropha után tudjuk, olvastuk Görgeinek az árulónak egykori osztrák katona társához - Klapkához irt sorait, német nyelven, mellyekben a magyar forradalmi kormányt, főleg Kjossuthjtot rágalmazva, s ez utóbbit azon czimmel illetve, melly G[örgey]t és hozzá hasonlókat illet; elkövetett árulási tényét szépitve mentegeti, utólagosan Klapkát is érthetöleg fegyverletételre emlékezteti. Klapka, dicséretére mondva, még egy darab ideig fentartá magát, majd Gr. K[árolyi] Gynő be menvén a várba, a fegyelem szembeötlőleg gyengül az által, hogy a Grófnőnek, ellenszenvére minden fő- s altisztnek, Katonai szabály ellenére, a vár kapui illy válságos időben mindenkor megnyittattak; hogy ezen áldozat cserébe történt e vagy megnyitásaért ama kulcsnak, melly viszont a Grófnő szivéhez vezetett? — semmi gondunk! De hogy ostrom állapot, sőt íélnem adás előtt a várból ellenséghez vagy bárhova, s onnét vissza egyeseknek mászkálni nem szabad, mindenki beláthatja. Ezen visszaélés vagy parancsnoki önkény ellenében a derék Tahy Ezredes szóllalt fel, ki igazságos fellépéseért a parancsnok által börtönre vettetett. Ez, hogy a jobb érzésű tisztek, sőt általános katonaságnál rosz vért csinált, igen természetes. Titkos / összesküvést forralnak, mellynek egyenes czélja Klapka elmozdítása, s Tahy Ezre- [219] des kiszabadítása, s Parancsnokságra emeltetése leendett. Klapkának ez fülébe megy, megtudandó már, hogy elleneit s barátit mennyi számban lássa, aláírási ivet ad ki, mellynek egyik oldalán a vár feladók, másikon a félnem adók nevei állottak. A mint a rosz nyelvek beszélik, a „non" oldala az „oui"-t jóval fellyül multa. Ekkor kapja magát Kl[apka] parancsnok, a fel nem adók fejeit börtönre vetteti. Ez meg levén össze híja a Tisztikart, s egy beszédet tart, mellyet olvasánk, s a jelen voltak, ellenzék nem létezvén, rég várt vágyával egybehangzólag a feladásra szavaznak. Illy kuruczos eljárás nemzé a Capitulatiót, mellynek minden szükségességét feltéve, de meg nem engedve, meg kell vallanunk, minden lehet, csak democratiai nem, sőt önkényes és igazságtalan. Már ezen túlesvén, váljon kénytelen volt e feladni s miért? Vegyük taglalat alá. Azt mondják sokan fő támogatásául a feladásnak, miszerint élelmi szükségletek kényszerűek e lépésre. Felelet: vagy volt elegendő élelmi szer a várban, kivált ekkor még (mig az emiitettem hires zsákmány néhány hónapig el nem fogyhatott, eladni pedig joga nem volt!) - s ez esetben még nem volt feladásra kényszerülve, vagy nem volt. Ekkor ismét azon kér/dést tehetjük: hova lő- [220] nek illy rövid idő alatt?! — De ha nem volt is, — saját hibája, hogy olly szerencsés hadjárti zsákmányt s még ennél egyebeket, mint ügyes vezér, előre gondoskodva felhasználni, beszerezni nem akart. Jó vezérnek az eshetőségekre kell előre készen lenni, sőt még némi szükség vagy nélkülözés sem hordja magában a feladást, mit - szégyeneljük - Berger s több németek fényesen mutattak. Vagy azt mondjuk: a többi mind feladta, tehát neki is kellett? Ez ismét következetesen hamis okoskodás. Ha ezt tartják szemök előtt dicső emlékű Dobó, Jurisics, Zrinyi hőseink, ugy nevök a közemberekével rég feledésbe enyészett volna! - Mi gondom nekem mások gyávaságaira? Követni tartozom e azokat? - Ugy hiszem, kiki nemes érzésének, nagyságának forrását önkeblében hordja, mit tőle gyengék példája sehogy, az idők nehéz sulyjai is csak ön feláldozás nagyszerűségében csikarhatnak ki.