Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz
felhasznált minden rést, titkon vagy nyíltan ellencéljainak, cselszövényesen is, felhasználására. Igy volt ez majd minden megyében, de sehol nagyobb mértékben, mint Dunántúl, s ezek közt sehol annyira, mint S[omogy] megyében. Jellemzésére annyit mondok, hogy az — dicső kevés kivétellel — a példátlan lelkesedésü honszeretö népnek valódi ellentéte volt, s tán amazt éppen ez utóbbi százados zsarolása vivé azon útra, mellyen a közügy oltárának szentelt honszerelem gyümölcse termett, [ Az emiitett rosz szándoku cast sorából a hazafi szelleméről ismeretes Somsich családot s kevés kivételekel kiemelni kötelességemnek tartom. Egyedül némellyek anyagi, szellemi szép tehetség melletü közömbösségök eshetik megrovás alá.]* Hogy erről kellő fogalmunk legyen, helyén lesz fondorkodásáról néhány szót szóllanom. Minél nagyobb volt a siker, melly vállalkozásunkat s ez általi népszerűségünket koszoruzá, annál nagyobb viszahatást kelle az aristocratia s hivatalvesztettek aránylag csekély hálóját titokban szövő pártjától tapasztalnunk. Ez eleinte lappangó tüzet ápolt, majd nyilvánosság terére lépett. Valami / Kozma nevezetű ifjú vállalá fel e jogot, de mint ügyellenes nemte- [133] len szerepet, az aristocraták némellyikétől reá sugárzott kegy mosolyért, kikhez dörzsölődni szerencséjének tartá, s [hogy]* az aristocraták K[ozma]szavainak nyomósságot szerzendök, kezére dolgoztak. Ugyan is Jankovics László buzsáki tótjai a zsidók, s ezek uradalmi ügyvédje Tompák által fellovaltatva, a birtok szentség megrohanásával, mint elcsábítottak, szolgáltak a képzelt anarchia játék eszközeiül, — mit mi előre sejtve, miután már rendes honvédekkel rendelkezheténk, nem késtünk ellenök a rendháboritóknak egy káplár alja katonát küldeni, kiknek olly népes helységben a fő zavargókat befogni, s rendet helyreállítni Bán Gáspár főbiró ügyes eljárása folytán, csekély feladat lön. S miként bámulánk, midőn a befogottak egyhangú vallomásaik s a feluszitott zsidó egyenes nyilatkozatából kitűnt, miként az ármány megbuktatásunk czéljából azért szövetett, hogy a magyar kormány előtt a megyét anarchia közepette sinyleni jajveszékelve kiáltvák, helyünket saját elvű emberükkel tölthessék be! Minő hazafiakból állott e club, kitetszik onnét, hogy jelenlegi zsarnokság korában nagy részük kitünö hivatalban szolgál. Mig alant ezek történtek, fent hasonló kísérletek tétetlek, s mind utóbb tapasztalok, csaknem - szégyenére a magyar kormánynak - sikerrel, s egyedül Szemere Bertalan keblén pattant élők vissza azon koholt fegyvereknek, mellyekel polgári érdem ellenébe a hiúság s gőgös előítéletekben szédelygők irányba vettek. G. fivérem figyelmeztetve lön a mephistophelesi fogásokra, s mindannyiszor vállat vonított, miglen a már felszerelt zász/lóaljunknak magyar hadügyministeri uton a rendes honvédő [134] seregek sorábani iktatása, [s rosz tapintattal]* az általa utóbbi bajunkra felkarolt Hertelendy János nevü kapitánynak [ki Komáromból valamely csin miatt kiillantott]* zászlóalji parancsnokságra ajánlása, s egyébb fontos dolgai miatt Dcbreczenbe menni, magát elhatárzá. Ez utóbbi választása fivéremnek mily háládatlanul ülölt ki, maga helyén felemlitendem. Mig őfent, addig én Berzsenyi Earkas alispány barátommal hon küzdöttünk, kinek közreműködésével a magyar ministérium által halomra gyűlt rendeletek igénylék bizottmányi gyűlés egybehivását, [mit azon óvatossággal]* azt - nehogy az aristocraták túlnyomó többsége leszavazzon, népszerűségemet tartva egyedüli fegyveremül, s az ügy szentsége melletti diadalul — azon óvatossággal, miszerint az elöljárók néptömeg némi kis részének behozatalával [el ne mulasszák, gondoskodtam]* tiszta ügyünknek súlyt adjanak, megtartánk. G. fivérem távolléte az ármánykodóknak reményeit mintegy felbátorítva, alig kezdődik el a gyűlés, elkezdek a távollevő személyét csipkedni. Engem testvéri összeköttetésemből folyó szerénység egész védelmére kelni [tolakodásul jővén ki]* visszatartott, néhány szavaim azomban, mellyel hivatalnok barátinkat felébresztem, [elég erővel bírtak le]* előadva miként hivatali állásuk s becsületük a népbizalom alapján fekszik, többen felszólalva elleninket lefegyverzék, megmutatvák, miként becsületes polgár az iránt, ki megyéjét felszabadítja, hálával, tisztelet-