Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

teendő: pl. egy 500 holdnyi Jószág kiváltását 12.000 forintokon Váltóba, mellynek öröksége családomat illetvén, nem vélt halál esetére reájuk átirni biztosító zálogul készek valánk, melly jószág 50-60 ezer forintokat könnyen megért — elhalgatám. Hisz itt, gondolám, nincs kihez szóllani, sőt ha ártatlan nőmet nem tekintem, s irántai szerelmem nem gátol, e percben megtörtem vala minden viszonyt, mi engem e szűkkeblű családhoz kötött, s mellytől hogy semmi jót nem várhatok, elég okom lön, e rövid idő alatt is tapasztalni. Lajos bácsi az idősb fi águ családfő, a nagy böjtös, ezalatt Bánáü faluján a családnak megholt - család tagjai elől zsugorgatotl kincseit egy vétkes valamelly cselédje eltakarítván. Ez 840-dik év tavaszán volt. Millyen élete, ollyan halála volt! Vigasztalatlanul, söt megsértve térve haza, nem volt egyébb teendőm, mint zilált állapotom helyrehozására gondomat fordítni, s midőn kis gazdaságomhoz fognék, eggyik level a másikat éri István sógoromtól, mellyben a leányágot illető Okányi jószágrai átköltözésre hí fel, minden szép és jó ígéretek mellett — nekem semmi kedvem volt, két okból, 1-ször, mert a család fő tagjai iránti bizalmam csökkent, 2-szor, mert egy elvet hagyott boldog emlékű Atyám - bár soha meg ne szegtem volna, - hogy ha t.i. „nőmnek egy faluja s palotája, nekem csekély földel bár viskóm lenne, ezt amazzal fel ne cseréljem" - ez elv mellett maradtam egy darabig — miután azomban az öreg ur megholt, bár helyette egy másik maradt, nöm reá beszélései s a családéi Pesten arra bírtak, hogy gazdászatomat egy állítólag tágasb körűvel / [35] felváltandó, lakásunkat Bihar megyébe tegyük át, mi ugyan ez év őszi havában telyesült is. Nőm szerencsétlen szülés következtében elgyengülve Pesten maradt, én az öreg Károly bácsival Gyula felé véve utunkat, hol éppen Békés megye ekkor tartá Tisztujitását, részt véve s esmeretségimet szélesbitvén, Okányba rándulék. Békés megye jővén szóba megjegyzendő, miként az akkori időben a megyei szolgálat itt szegény de értelmes egyének számára nem meg vetendő koncz volt. Bizonyos telek menyiség levén minden hivatalhoz kötve. Ha ezt érdem nyújtja, kinek lehet kifogása ellene, de midőn látni kelle itt azon aljas szolgai lekötelezettséget, melly által az ugy nevezett Pék, Harukker íéle örökös [főleg]* Wenkeim család kizárólag szerepelt, s pénzel s befolyással önkényüleg teremte a hivatalnokokat, innét Békés cseléd megyének lön a szomszéd Heves, Bihar s több megyétől gúnyolva, a hazafi kebelt elszomoritá, mert itt eggyes önkény a közügynek fölé emelkedett, ollyak alkalmaztatván, kik a földes madadur birtokosok érdekük mellett küzdöttek. Azon kevés önálló bár legértelmesb főnek, kik a nép s igazság barátjai lenni bátorkodtak, hivatal nélkül maradniok kelle. Azt mondhatja erre valaki, igen, de a Wfenckheim] Család tagjai a hon elő haladási bajnokai voltak. Ha megengedném is, de tegyük fel az ellenkezőt: váljon nem sirba dölt volna minden szép és jó Közügyi indítvány, mint igy is gyakran történt? Váljon hol van [bazirozva a Nemzeti]* a megyei hatósági szabad alkotmány talapzata lerakva, ha az egyes nagy befolyásnak önkényétől függ ? Hogy a népügy ellenében milly jogtalan szerepek játszattak le a fő urak részére, az ő zsoldosaiktól, gondolható az, de arra a tapasztalás is tanított. Sz. A. legszájasabb népügy barátnak mutatta magát, mig telkekkel s alispányi hivatallal le nem kenyereztetett, ekkor is a szerep megmaradt szóval, de mennyire cáfoltaték [36] tettel, saját beszédéből kitűnik az / akkori uj okányi alispánynak, ki igy mutatá ki foga fehérét a józan belátásuak előtt: „tudom, hálával érzem, hogy a t. c. W. család megválasztatásomra 50.000-et költött, de hiszem Istenemet, én ez öszveget két zéróval neki kárpótolandom." (Honnét vájjon?) — Szép dolog! — Örülhetél ennek megye közönsége s úrbéri rendezetlen állapotban nyögő nép, valóban szép jövőnek nézhetél elejbe! - E hires szónász mint váltotta be szavát, a következés megmutatá, Békés tudja, a nép sajommal érzi, de azért ő népbarát s hazafinak kiáltatott! - Ó tempóra! ó mores!* * Ó idők, ó erkölcsök!