Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BEVEZETÉS (Forrai Ibolya) - "A' szép szabadság..."

Februárius végén is hallható volt. Ismét egy kis esővel párosulva. A fii szépen nyől, a gabonák is szépek, csak Április hónap is jó legyen. Históriai nevezetesség közé tartozik, hogy ezen hónapba vivta ki magának a Magyar Ország Gyűlés az Ausztriától való függetlenséget, melly eddig csak papíron létezett. Megnyerte a Magyar Független, de a Nemzetnek felelős Minisztériumot, a Jobbágyok felszabadítását, közös teherviselést, népképviseleteket, szabad sajtót, Úrbér és Dézsma megszüntetését, etc. És ezeket megnyerte olly erélyes fellépéssel, minden vérontás nélkül, minőt a história más nemzeteknél nem mutat. Bécsbe ment fel egy igen jeles küldöttség, utánuk mintegy 300 ifjú kardosán, kik készek voltak inkább meghalni a királyi várt őrző sok ezer zsoldos katona fegyvere által mint kívánságuk teljesedése nélkül Bécsből visszajönni. Martius 16-án meg is nyerték miért küzdöttek. De nyertek a Bécsiek is és minden ausztriai kormány alá tartozó népek Constitutiot. Bukott az abszolutisztikus kormány! Istenem mit tehet az Egyetértés és a jól választott időpont. Mert ha Martius elején Francia országban a Királyt el nem kergetik, Olasz országban a forradalmot elnyomhatják, Német ország pedig ha forrongásba lenni megszűnik, akkor mi szegény magyarok bizony semmit se nyerünk. Sőtt ha a Császárhoz lépéseket teszünk, ki is irtottak volna bennünket mint szomszéd lengyel nemesseket. Bizony bizony megvan jelenleg adva minden mit óhajtottunk, függetlenek vagyunk. Van magyar felelős kormányunk, de én mégis féllek, hogy a zivatarok lecsendesültével a negyedfél század olta ellenünk tört Ármány végre győzni fog rajtunk és kiirtanak bennünket magyarokat, az általunk vendégszeretettel táplált idegen. Azért vigyázva talpon legyünk..." (Kézirat, 26.p.) Egy 1848. októberi nemzetőri mozgósítás során kiadott ostoba parancs apropóján kijelenti: „Soha se hittem Kossuthnak és semmi Luteránusnak." (Kézirat, 29. p.) A hadiszerencse változásai szerint lelkesedik vagy átkozódik, gyalázatosnak ítéli Görgey világosi tettét, és Kossuth „szökését." Kiss János kertai evangélikus lelkész szószékről hirdeti ki az „uj Magyar Constitutiot", sodró erejű szónoklatban ismerteti a 12 pontot, tanítja a népet minden beszédében. Feljegyzéseiben, bármely köznapi dologról is legyen szó, megemlékezik a szabadság és a haza ügyéről: „... 1848-ik év Október havában, mellyben az Egyenlőségnek, Testvériségnek és Szabadságnak dicső törvényei létrejöttek, s melly egész Európát, vele édes hazánkat is véres háborúval megrázta, épült és befejeztetett a paplak...". 1849-ben, a fegyverletétel utáni megtorlásokról leltárt készít, vádiratot hagy az utókorra: „... Az 1849-dik év, melly egész Magyar hazánkra azon nevezetességgel bir, hogy a legszentebb ügy, a nép emanczipáczioja, Jézus fenséges elveinek életbe léptetése, egy szóval a magyar szabadság megbukott, Német és Orosz fegyveres csapatok elözönlék a szent szabadság után epedező földet, kétszázezernél több fegyveres fiai, részint a haza hűtlen fia, a fekete lelkű Görgei Arthur által eladatván, fegyvereinket kénytelen lőnék lerakni, részint a haza arany szabadságáért küzdve, drága életeket s véreket feláldozák. Nemes és Nemtelen, pap és világi, sőt magok az ország zászlósi is adózóvá tétettek, s az osztrák ház akaratjából egész hazánkban katonai zsarnok hatalom Uralgott, tilos volt fegyvert tartani, s ki a haza szent ügye mellett csak szót emelt is, fővesztés, agyon lövés, börtön és rablánczok közötti sáncz munka lőn lelkesedése jutalma. Ez az Osztrák ház zsarnok hatalma végezteté ki kikeresett kinok közt Batthyány Lajos akkori Minister elnököt, Csányi László közlekedési ministert, egy lelkes evangélikus pozsonyi papot. Ez záratta sötét börtönbe Haubner Máté evangélikus Dunántúli Superintendenst, Choibenhayer Móricz sopronyi, [...], Ráhner Máté sárvári, Turcsányi Gyula suri, Kiss Sámuel sikátori evangélikus, számos Catholikus és református papokat, temérdek világi hivatalnokokat és tanítókat. Kossuthnak s a legszentebb ügy előharczosinak neveiket kimondani is halálos büntetés alatt tiltatott. A Magyar Ministerium által kiadott pénzeket, kivált Kossuth bankjegyeit uton útfélen kitépték birtokosaik kezéből s a drága vagyon, mellyet érte adott