Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BEVEZETÉS (Forrai Ibolya) - "A' szép szabadság..."

után a szabadság ezerféle lehetőséget kínál számukra is. Egyenlőre beérik az élet szabadságával, az öntudatra ébredéssel. A fentebb idézett feljegyzésekben rejlő gondolatokat fogalmazták meg verses alkotásaikban Székely István pusztabíró és Végh Bálint kisújszállási gazda, a „Parlagi Poéta'" - ahogy önmagát nevezte. Székely István pusztabíró negyvenéves érett ember, hat gyermeke, felelős közösségi feladata és rangja van, amikor 1848 nyarán elsők közt jelentkezik a kiskun lovas szabadcsapathoz. Verses krónikájában két évtized távolából idézi fel emlékeit. Végh Bálint kisújszállási húszesztendős legény önértéktudatot nyer a hazának adott szolgálatával, a polgári szabadság és a nemzeti függetlenség eszméi csak később tudatosulnak benne. Verses életiratát 48 éves korában írja meg. Vannak szavaik, jelzőik, képeik a szabadságra: a földműves Székely István számára a „szép", a „kért", az „ősi" szabadság a következőket jelenti: „Már a jobbágy földjét mint magáét szántja, Virágzó rétjein mily örömmel kaszál, Ha körül tekinti, övé minden fűszál." Más kép bontakozik ki, ha az értelmiségiek, a diákok, a jogász iskolázottságú tisztviselők, az alsó papság, sok kis és középbirtokos nemes írásait tekintjük át (1. Krasznay Péter, Borcsa Mihály, Földváry Antal, Szalay László stb. utóbbi években megjelent naplói), ők azok, akik a különböző mértékben korlátozott egyéni szabadságuk birtokában a nemzeti szabadság megteremtésén munkálkodnak, ők az előkészítői a változásoknak, a szabadság-egyenlőségtestvériség eszme népszerűsítői, akik bizalmat tudtak ébreszteni, akik szavára ezrével vonult táborba a nép. Sokan közülük a nemzeti szabadság elnyerését a „világszabadság" keretében vélték megvalósíthatónak. A szabadság számukra erkölcsi kérdés is. Idézve a néha bőbeszédű tanúkat, sok mindent megtudhatunk a kor atmoszférájáról, társadalmáról, műveltségéről, a szabadságeszme tartalmának elsajátításáról, a magyarságtudat robbanásszerű kifejlődésének folyamatáról. „A mai világ már nem is tudja, mit jelentettek azok az idők. Az egész ország forrongásban volt, mindenütt a szabadság eszméiről folyt a vita pro és kontra. Akkor hozattam Pestről hatvan füzetecskét. A szabadság hajnalán." — így jellemzi a kor hangulatát Borcsa Mihály hétfalusi csángó tanító az 1870-es években írott visszaemlékezésében. (EA 8380, 2. p.) A 18 esztendős Krasznay Péter és még sok diáktársa „boldog reményekkel a haza jövője felől" indul Kossuth szavára a frissen toborzott honvéd zászlóaljakba, ahol gyorsan felnőtté érnek: „...mi tudtuk, hogy miért harcolunk, a haza, a nemzet szabadsága és függetlenségének szent eszméje hevítette kebleinket, a leg forróbb érdekeltséggel igyekeztünk hírlapokból, napi parancsokból, magány levelezéseinkből tudomást szerezni minden ide vonatkozó eseményekről..." (Naplójegyzetei, 74. p.). Hibának tartja a Függetlenségi Nyilatkozat kiadását, » ez környezete álláfoglalása is: „...az ugy nevezett függetlenségi nyilatkozat, mely szerintem az ország sorsa felett döntött, feloldotta a Magyar ország elfoglalhatására törekvő Orosz hatalmasságot a non intervenció elvének további megtartása alól, ...hogy ezt meg nem gondolták Debreczenben, csodáltuk, de nem tehettünk rólla, el kellett fogadnunk a határozatot, bárha féltünk is annak következményeitől, harczoltunk tovább, nem a győzelem reményében, hanem a haza, a nemzet becsületéért." (I. m. 75.p.) Guthori Földes Joakim csallóközi birtokos folyamatosan figyelemmel kíséri a hazai és külföldi eseményeket, hiszen két fia és cselédei a honvédseregben szolgálnak a haza védelmére, ő maga ötvenesztendősen beáll a nemzetőrségbe. Mindent feljegyez gazdasági naplójába. A forradalmi vívmányok megtartása érdekében aggódásainak, különvéleményének is hangot ad. „Martius hónap igen szép, igen jeles. A Magyar Nemzetre nézve pedig históriai napokat adott. Folyton meleg tavaszi idő van, néha egy kis Menydörgéssel, melly az idén már