Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

És fek heljűl benne van egygy kis vaczok, Meljenn hálok, és nappal írogatok. Jó nagy kamrájok van, és pad is kettő, [A/84] Hol búzámnak, tengerimnek van helj bő. — A búzámat Fülekiék vitettem, Még mikor Katától el költöztem, Mert mivel hogy ők őrlették azt lisztnek, S a lisztből meg ők sütöttek kenyeret. — Egygy szóval a dolgokat úgy intézték, A miképpen magoknak jónak nézték, És ha nem volt ínyemre is valami, Én resteltem azért nekik szóllani, Még talán egygy, vagy két köböl búzám volt ott, S azt gondoltam, hogy majd ha az el fogyott, Lajos öcsém egygy két vékát meg őrlet, S Fülekiné úgy viszi el a lisztet. A felesége egygy kicsit furcsa lenne és bajos, Ha már a búzát meg őreti Lajos, Neki is van a korpára szüksége, S a kenyeret ő is meg süti érte. Én azt mondám: nem bánom — s ha megteszi, Meg köszönöm, és meg szolgállom neki. Én a korpát addig miben sem vettem, Fülekiné vette hasznát hejjettem. És ha vette, szegény feje jól tette, Én nem nagyon búslakodok felette! Mert körül belől már annak két éve, Hogy semmi gondom nincsen a kenyérre. Három köböl búzát adok évenként, Eszter pedig kenyeret sőt hetenként. Egygy szóval egygy kenyérenn vagyok vélek, Sütnek főznek és én csak enni megyek. Egygy hízómalaczot évenként veszek, s ők is szinte egygyet, s kettőt is ölnek. Azoknak az aprólékát rendesenn [A/85] Egygyütt eszszük meg tavaszig közösenn, S egészsz nyáronn meg kinn vagyok a kertbe, Ők ki hozzák a kenyeret hejjembe.