Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

A temetés utánn másnap csak ott kinn, Meg osztoztunk anyánk hagyatékainn Csak úgy magunk, egymás között: Melj törvényben nem ütközött — S olj csendesen el osztottuk Öt részre, - Még a szomszédok sem vették azt észre! Kata ámbár szépét javát a lennek, El horda a míg anyánk élt mindennek! Éjjel nappal jött ment haza, szüntelen A férjével, ki valódi szemtelen! És ő még is leg jobbann ragaszkodott Mindenhez, az egygyezkedésnél is — ott ő a magáét mindenből ki vette, S jobbára a nénnyéjét is el tette. Az egygyesség mindenképpen végbe ment. Még mi előtt a nap az égről lement, Én voltam az árverező, és mindent írtam be, ki mit, és hogy meg vett, Egyszer! kétszer! háromszor! így haladt, írám be a nevét kinn rajta maradt. Csak a testvérek között ment az végben, És a leg csendessebb egygyet értésben: Az egyezkedésről többet nem irkálok, Csak a mit jegyzésre méltónak találok: Egygy pendel az, meljnek a története A setétre furcsa világot vete! Egygy új pendel; mely tán elősször vala Jó anyánkon, akkor nap, hogy meg hala — S szegény — tán kínjában lette? Hogy azt öszsze fecscsentette, S Oros Eszter a kamrában tette ki, És csak a temetés utánn mosta ki! S az osztáljkor kereste Padra Martha, Mivel új volt — és azt magának szánta, És Kata is szinte számot tartott rá; De a ruhák közt egygyik sem tanált rá! A ládát mindegygyik öszsze kobozta — Uram fija! tán valaki el lopta? Pedig láttam, hogy az ászok alatt volt, Még akkor nap: hogy édes anyánk megholt!