Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Mert Eszterenn kívül mindnyájan, vágytak velem maradni az új házban! Édes anyám pedig azt várta volna: Ha Katát választottam volna! Én ugyan azt sejtettem már előre; De nem Szólltam - Csak vártam az időre — Azért az egygyesség a házonn meglett — Nagy nehezen, de csak olj fel tét mellett: Hogy a három tesvér Két-két száz forintot kap - És azzal ki leszsz fizetve az alap. Lajos ugyan egygy kissé kötekedett! De végre meg elégedett, Bár egygy kis szó váltással — Egygy negyed száz pótlással! Végűi édes anyám is azt kívánta: Hogy ha - velünk nem lakhatna Avagy - lakni nem akarna - Akkor fizessük ki is leg ott - A házból a két száz forintot. Én mint mondám sejtettem ezt előre; De Balázs, mit sem gondolt a jövőre: Mert ő szegény teljes éltében tisztánn - Nem látott keresztül soha a szitáim! De én tudtam: hogy bár mit is müvelünk, Egygy évig is alig ha lakik velünk! Csak okra vár - és akkor leg ott, Katánál viszi a két száz forintot. — Az egygyesség meg lett azutánn írva: Úgy a miként Édes anyánk kívánta! A három testvért azonnal tisztánn s jól becsűllettel ki fizettük a házból! A főid pedig egyenlőenn, öt fele - Át íratott kinek kinek nevére. - S Eszter húgom el ment haza, Dadára — Lajos ecsém pedig viszsza Kábára; De mi előtt még el nem ment: Abban kért fel engemet: Hogy ha ő haza jön Kábáról új évkor, Adjunk heljet ő nekiek maljd akkor. Ere én azt kérdem tőlle: tudja é? Hogy a ház még az édes anyámé, s én felette nem rendelkezhetek még. - így ne töllem - ha édes anyámtól kérd. Édes anyánk mindjárt azt monda ere: Hogy jöhetnek akar mingyárt egyszerre! Leg alább nem leszek magam a télenn, Mert Bá- [A/43] lint is csak ritkánn van ideben! - Lajosék haza is jöttek mi előbb! Úgy hiszem hogy talán még új év előtt? Haza hozták mindenöket S volt is pak! Még a gondolom malmot is, czakompak. -