Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Párosodnak egygyre másra mint veréb — [A/28] S azt sem tudják kiket szerettek elébb: Van köztök okos s oktalan! Van boldog és boldogtalan. Szóval iljen a többség! így rendelé azt az ég; — De én oljan nem lehettem: Mert én csak egygyet szerettem. S szeretni fogom, míg élek - Míg testemben leszsz a lélek! Szivemben bár a sors sújtó karral lépe; De kis Erzsikémnek csinos szende képe Örökre be vésve áll ott: Éppenn úgy, mint állott: Mint egygy isteni Hébe - Egészsz teljességébe! S túl a síronn — ha leszsz élet — szellemi? Lelkét, lelkem ott Keblére öleli! S ha ott is leszsz osztályozat? s örök élet és kár[hozat,j És leszsz lelki szerelem? Egygy osztályban leszsz velem. Én ugyan a valló vagyok! Lelkünk egygy csillagban rafgyog] Melj iker — s szerelmünket ott koronázza siker. S férje oda - a jó fiu nem jöhet: Mert bör szárnyon oda[jön]ni nem lehet Teste bár az övé volt: Odáig míg meg nem [hólt], De a lelke énemé leszsz örökre! Iker lélek jut az iker[szive]kre! Hol a szerelem láng ég: Örök időkig mindég. Voltak nők: az ős időktől idáig: Kiket költők meg énekeptek] má[ig] Homérnak volt Helénája: És Pálfinak Zomillája: S Csokonainak Lillája: Petőfinek Juliskája. Ha azok meg érdemelték: Hogy nagy költők énekelt[ék], Nekem is volt Erzsikém! Kit hívenn szerettem én: S nekem ő volt ideám! - Amazoké szebb volt tán, Az: csak is ízlés dolga! Mint: az úr és a szolga! Urak s költők voltak ők - S én szegény! De nem rüpők! Én is szerettem hazámat: mint — Ők tettek Bár ők nállam jobb órában születtek! Én is tudok verset írni - mint paraszt — S gyakran csak úgy kedvv töltésből teszem azt! Sok kortes dall repűle ki agyamból: Mi ólta a - Közös ügyes nóta szóll! Sok választót a bal pártra tereltem: Mert én csak a Kossuth elvét követtem. S követni fogom míg élek - míg leszsz az agyamban ének. Vége a 3ik év[tizednek].