Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Sok ideig dúlt bennem az érzelem! De csak azért, hogy meg kérették velem, Mert azt mondám - emlékezek — Hogy az kit én meg kéretek, Mernék reá fogadni ... Nem fog kosarat adni! S éppen azért nem mertem meg kéretni, Azt, kit egéssz hévvel tudtam szeretni, Hogy üress kosarat kapok, Tolle, mivel rokkant vagyok, S mástól kellett azt kapnom, Kettős szégyent aratnom! Mert ha már azt nem mertem meg kéretni, Kit mások felett úgy tudtam szeretni, Jobban ment volna és szebbenn, Soha senkit ez életben Nem kérettettetni meg, Maradtam volna veszteg. No de így hozta magával végzetem S így van jól — mert jobbá már nem tehetem, Legyen édes, vagy mostoha — A meg történt dolgot soha Változtatni nem lehet ... Töréssel többre mehet! Nem tudhatom: hogy lett volna - ha egymásé lettünk volna' Szeretett volna e tisztánn? S hogy én Szerettem é tisztánn? Nem voltam magammal tisztán! S ma sem tudnám meg mondani - ha tisztánn kéne szóllani Mert én csak cgygyet szerettem igazánn, Azt: a kiről oda fentebb szólítani inán! S kettőt igazánn szeretni nem lehet Olyat csak az egygyügyű nyegle tehet! Vannak sokann férfi és nő — az iljen gomba módra nő, Ki hányat lát, annyit szeret — Házasodik s férhez mehet.