Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Görgeit, nem tudom hogy hol s mibenn járt? Mert csak később szállotta meg Buda várt! Mi is aztán Soroksárról indulva Oda mentünk éppenn három hét múlva, S a Geller hegy alatt szálltunk lógerben, Mi is ott voltunk a hatvan ezerben. Onnan néztük az bombáknak játékát, Hogy hányatta Henczi a tűz rakétát. Mért tette azt a nagy vitéz gyík leső? Azt nem tudom - mondja meg a ki tudja; De hogy hő volt, azt hasztalan hazudja! A csak meg járta, hogy Budát védelmezze, De az nem, hogy Pestet öszsze töresse. — Meg halt s bár hol is van hős hüvelye: De szobrának Bécsben volna a helye! Mert az osztrák császárnak embere, Ette volna meg ott Bécsbe a fene! A mi hősünk Görgei még azutánii Hozatott bombát s lábtókat a Dunánn: Midöm látta, hogy szavára Nem omlik le Buda vára; (Mint a Józsuéra hajdan Jerikó) Bizon márma más, tűz nélkül nem sűl czipó! A várak vívására bomba s lábtó kell A disznó láb úgy magától nem sül el. Mikor azok mind meg érkezének már — Harmad napra be lett véve Buda vár, Mért töltött ott három hetet? Hatvan ezred magával Miért nem vitt vív szereket előszször is magával, Mind azokat: hogy mért tette ő tudja! De a miket mond — nem igaz, csak hazudja. Czél szerűbb lett volna addig Bées fele menni, S azt ha lehet szép szerével be venni! De ő áztat nem akarta világos, Meg mutatta nem sokára, Világos! ... Hol a fegyvert le rakatta, Vezéreit cserben hagyta, S szépen bitóra juttatta, a hamiss ... Neki pedig fene baja, él ma is!