Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

S Vindicsgréez azt hitte — bár okosonn — Hogy ott van ő mi velünk, a Rákosonn! Mi is azt hittük mind, a köz emberek S igy nagy bátrann patalléoztunk vélek: Gyakrann egészsz Pest aljáig hajtottuk, S magunkat egészsz hősöknek tartottuk! Mert azt hittük: hogy az egészsz sereg ott áll, Túlnanról, a Rákosonn Czinkotánál. — Már három hét Áprillisből el tele, S Görgei már akkor jött viszsza fele! Komáromot fel mentette, S útját viszsza fele vette. A hős Vindics, hogy neszét vette ennek, Jobbnak látá, ha a Dunánn át mennek; Henczit ott hagyta Budánn Tíz ezer emberrel tán? Hogy ott addig maljd meg lesznek: Míg a Muszkák meg érkeznek. — Maga pedig futva hátrált Bécs fele, Talán ő is jó reménységgel tele? A melyet hogy ha tette: Miklós czárban vetette! Mi azokat, míg tisztában át láttuk Pestet egyszer csak üressenn találtuk! Minket ért az a szerencse: Hogy Pestre előli mentünk be! Hol nagy szerűen fogadtak, A mi kellett mindent adtak, Nem volt német, mind magyarul beszéltek ... Vagy ha volt is - köpönyeget cseréltek, A svarczgelb szin, nemzetire változott, S a hokk heljett mind éljent kiáltozott! A Váczi kapunn mentünk be - s a Dunáig Egygy Németet sem talátunk odáig! Láthatók még Buda felőli sem voltak: Vagy el bújtak, vagy mind a Várban voltak. — A déli kapunn mentünk ki Soroksárra, S három hétig ott maradtunk szállásra. -