Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

SZÉKELY ISTVÁN: „Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..."

És magára raggat minden Méltóságot, El ámítja sokszor a' tudatlanságot, Kik felőle hiszik hogy fenékig tejföl, Pedig akkor gyilkol és becsületet öl. Az irigyet Isten ha magára hagyja, Ön haszna lesessél magát arra adja, Rosz lelkűségével el ád egy Nemzetet, Csak nézi semminek a' tselekedetet. Hányak között meg van a' békételenség, Melynek oka töbször lappangó irigység. Nem lehetne annak soha végit érni, Inkább a' jó Istent mindig azonn kérni, Hogy mentsen meg minket itt is a' gonosztol, Az el árulótol a' Muszka orosztol. No de azért még is ne essünk kéttségbe, Maradjunk mind végig a' jó reménységben. Ha Isteni végzés jogunk vesztesége, Vége lett hazánknak minden dicsőssége. Ha meg nem gyógyulhat e' nagy betegsége, Hoszszú sínlődésnek halál leszsz a' vége. Majd a később korba ki bele születik, Azok Krónikából tsak úgy emlegetik, Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága, Hogy rajok nem maradt semmi boldogsága, Egyébb mint a' rendszer nagy nyomorúsága, Minden régiségnek változandósága, Páka, Jakabszállás el múlandósága, Nem leszsz az utódnak hasznot adósága. Jót hozhat még a' sors idővel a' roszbol, Az okos sokat ért igen kevés szóból. Az Isten végzési tőbnyire titkosok, Tudják miért tűrnek sokat az okosok.