Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

SZÉKELY ISTVÁN: „Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..."

No de még foljtassuk tsak úgy a' mint való, Mert még maradt hátra sok mondani való: Hány adó fizető majd e' Magyar honba Meg tanul szenvedni most ez idő korba. Fejlődik a Nemzet ura ostromától, Mint a' tinó ökör béres ostorától. A' sok baj sokakon annyira el áradt, Hogy sok már a bajban egészszen el fáradt. Hány sok író tollat tántzoltató ravasz, El végzett munkáján ezernyi a panasz. A' ki ezért boszszús, indulatos, tüzes, Az rá a felelet ne beszélj tsak fizes. El kezdi fizetni sajnos tartozását, Reményű egészben annak le rovását. Látja be van írva el járás és kamat, De az öszveg summa megint tsak fen maradt, így a rendes adót még le sem fizette, Hogy a végre hajtó már nyomba követte. Nem tsuda hogy soknak birkája és ökre, Huza vonás végett el fogyott örökre, Mert a' végre hajtó nem tsak portzioér Van ki küldve, hanem azt sem tudjuk miér. Ez a' veszedelem ha mindég tenyészik, Úgy általa egyszer minden el enyészik. Volt egy végre hajtó, Magyarból lett Német. Gorombán szóllitá jó öreg nénémet. Mid van mit foglaljak, mond a végrehajtó. Itt van a' kezembe ez a' rongy szakajtó, Ezzel sem tartozom foglalja le az úr. Hogy ha el viszi is nem leszek tán mazúr. De ki tudná azt most hány féle az adó, Mikor ki számítják majd egész riadó. Fogyasztás, fény üzés, kamat, puska, kutya, Soknak jövedelme mind azt ki se futtya. Egyszer boszszujába mondja, hogy ahunni: Ki tud ennyi bajtol nyúgottan alunni. Híjjába keressük nintsen ártatlanság. Kezében a' tolla, azé az igazság. Bíró, Pertzeptornál minek rimánkodunk, Jobb addig Istenhez egygyet imádkozunk, Hogy szabadíttson meg minket a' gonosztol, Zsarnok fegyverétől, a' Muszka Orosztol, Mert a sok íróra ha nintsen figyelem, Maga akaratján tsupa veszedelem. Hamis betűt írni magát ha nem óvja, Még is találkozik néki párt fogója.