Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

SZÉKELY ISTVÁN: „Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..."

Hát még a' sok nap szám és a sok szolgálat, Attól már nem izzad mint oktalan állat. Virágzó rétjein mily örömmel kaszáll, Ha körül tekinti övé minden fű szál. FÓRADALMI TÖRTÉNETEK 1848 ÉS 49-BŐL Következett ezer nyoltz száz negyven nyoltzban, Nagy változás történt egész Magyar Honban. A' mikor kezdődött Böjt elömás hava, Szabadság testvérség minden ki jel szava. Mártzius tizen öt volt bizonyos napja, így bizonyítja ezt minden költő lapja. Készültek a' tervek a' két Fő Városban, Az új rendelkezés egy mást érte nyomban. Ez tudva lőnn migyárt az egész országban, Hogy a' szép szabadság mit foglal magában. Tizenkét pontból ált Magyarok kérelme, A' Bétsi udvarnak ez lett nagy sérelme. [3] Ferdinánd Királyunk ugyan meg is adta, Ezzel hivatalát le rezignáltatta. A' mint a' küldöttség Kérelmünk fel adta, A' Bétsi udvar azt tőlünk meg tagadta. Kért szabadságunkat ismét félre lette, Midőn a' mi volt is azt is irigylette. Semmi sem lett abból fegyver lett a' vége, Sok győzelem után hazánk vesztesége, Mert sem pénz sem fegyver sem katona nem volt, Csak szegezett kaszák mellyel a' nép hartzolt. Volt nemzet őr elég hazánk oltalmára, A' bőszült ellenség tartoztatására. Rögtön kellett az őr serget szállítani, Az ország szélekre körűi állítani. Mert fő képp a' Rátzok olj gyilkolást tettek, Szomszéd Magyarokon a' kit el érhettek. Rátzok, Szerbiányok, midőn szövetkeztek, Nagy Kikinda mellett öszve gyülekeztek, Be száltak a' Város minden lakójához, Majd nem kevés számmal jutott minden házhoz. Szomszéd Nemzet őrök mentek ellent álni, De nem lehetett ám az úttzákon járni, Mert minden pallás vég tíz tizenkét lukra, Puska gojót szórt le az őrök nyakukra, Fel kellett gyújtani így az egész várost, A' mely szült nem kevés szerentsétlen károst, Ellenségnek nem lett menekülés másba, Takarodtak el a Szenttamási sántzba.