Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BALOGH GÁBOR: Honvéd emlékeim

Mi a szélső balszárnyon vettünk részt a csatában Gödöllő felé — az ott levő ellenségre az egész zászlóaljból sortüzet adva — ugy szólván rohanva vezettek bennünket a helyszínére. Megjöttek az ágyuk is, s elejbénk száguldozva áttvették az üldözést, mi pedig fedezetükre ott maradtunk a csata bevégeztéig. Lehetett este 9 óra mikor minden elcsendesült, mi ott maps] radtunk a csata / helyén, homokos szántóföldön étlen-szomjan, komolyan megtartva a nagy pénteki böjtöt. A hol mi voltunk ott a csatát Damjanits vezette, behatolt személyesen is az erdőbe a csatárlánczokkal, láttam Görgeit ezen csatában akkor jelenni meg, mikor mi vonoltunk oda Szent mártonkátárol, mellettünk lovagolt el az országúton — a kezdeményezés aligha volt az ö érdeme. Nagyszombaton mi Gödöllőre mentünk, a németek már ezt is odahagyták s bevonultak Pestre, élelmezésünk itt is nagyon hiányos volt, mert előttünk az ellenség minden lehetőt fel [19] emésztet, oly rosz kenyeret kaptunk itt, a mi e/hetetlen volt - a béle a kenyérnek el vált a hajától, az kiesett belőle, s olyan volt mint a sár. Emlékezetes húsvét napot töltöttünk Güdöllőn, hol egy nap pihentünk, a szó szoros értelmében nem volt ebédre sémink, egy szerencsétlen zsidó vetődött oda egy hordó liszttel árulni, azt a fiuk anyira megrohanták, hogy kocsija feldűlt, s a liszt hordájából kifordult a földre szanaszét. Itt aztán a legénység ki menyit tudott fel kapkodták, az én inasom is hozzá jutott egy meszelyre valóhoz, s tartalékban levő szalonnánkból csinálva egy kis zsiros levet, a [20] vizzel ösze gyúrt lisztet bele szaggatta, s nekem húsvéti ebédül megfőzte. / Bizony ez volt az őszes az napi eledelem s bár egy kicsit sovány a húsvét ünnepéhez, de azért eszünkbe sem volt a zúgolódás. Húsvét más napján Isaszeg felé — ellenség látása nélkül megérkeztünk Czinkota elé, s a dombokon telepedtünk meg — itt már volt enni valónk, itt láttam azon évben az első zsemlyét, nagyon sokan jöttek — még Pestről is hozzánk a táborba, — volt ott czigánybanda, mintha a földből termett volna, volt tánczos leány bármenyi, s a bakák járták velők a csárdást egész [21] nap. Itt töltöttünk pár napot megtámadva a németeket, a kik Pestet fe/dezték. Azon hiszemben volt az ellenség, hogy mi Pestet komolyan ostrom alá vészük, azomban Görgei — Klapka - Damjanits — Gáspár hadtestei ott hagytak minket Aulich hadtestét azon feladattal, hogy mi lekössük Pestnél a német haderőt, ök meg elmentek Komáromot felszabadittani Vácz felé. Utjokban Nagy Sarlónál találták Vohlgemuth hadtestét - ezt Damjanits oly pocsékra verte, hogy alig maradt belőle számot tevő erö, a csatatéren kocsi szám szedték ösze az eldobált fegyvert; a deutsmeister regementnek elhagyott saruit, s tömegben feküdtek elhulva magául ban a faluban. / Egy volt ez a legvéresebb csaták közül, a folytonos győzelemtől ittas honvéd ekkor élte öröm teljes napjait. Komáromba, mely egész télen átt elzárva, s maga a város rommá lőve, felgyújtva lett, s a németek minden erőfeszittésük daczára még a Dunának jobb partján elszigetelve ált csillag sánczot sem tudták elvenni - Gujon vitte meg a magyar fegyver dicsőségét először átt lopózva a németek előőrsein. A német haderő felvonult ugyan Budáról — mit csak itt nélkülözni lehetett Komáromhoz, [23] de csatát vesztett itt is, s többé nem ált meg / Bécsig. Aulich hadtestével fényesen oldotta meg feladatát, mindennap ugy 10 órára meg főztünk, meg ebédeltünk, akkor az egész pesti vonalon megtámadtuk a németeket, de döntő csatába nem bocsájtkoztunk, s éjjelre visza húzódtunk állomás helyünkre Fóthra, söt egy izben még egy községgel hátrább is. - Itt kiütött közöttünk a kolera, többen meghaltak, volt eset, hogy az előőrsön is; nékem nem volt semmi bajom. Beszállásolva soha nem voltunk, tanyánk a szép fóti kert volt, lelkes földesura, ki maga egy ezred huszárt a Károliakat állította fel önköltségén, [24] szívesen hozta / meg ezen áldozatot is a nemes lelkű nagy hazafi Gróf Károli István.