Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Hogy a magyar szebb jövőre van hivatva gyalázatos szolgaságnál, ismét szerenesés vagyok [365] egy harmadik életláng jelét felhozni, melly által kibontakozva a kül honi divat majmolás erszényt, észt s érzelmet rontó utánzásából a minden más nemzetekénél szebb, s ha kell fényesebb magyar öltönyök viseletét divatba hozá. Ez ismét szép jelensége a nemzetiség felkarolásábani érettségnek s kiábrándulásnak! Udvezlek titeket e téren fő uraink! Zászlósai a hazafiságnak! Nemde szebb tér ez, mint eddigi szerepeitek, melly kül honi majmolás s uszályhordozás nyomorú szerepéből állolt. Nem híjába hangzanak el jeleseid e tárgyra buzdító arany szavaik. Ha isteni geniusu Berzsenyi Dánielünk feltámadna, nemzeti tánczodra el mondhatná: „A magyar egy Pindár, valamerre ragadja az Oestrum, / Lelkesedett tűzzel nyomja ki indulatit / De nem mondaná (hála!) — / Mi a magyar most? rut Sybarita váz — / Elvété fényes nemzeti köntösét, s nyelvét megunván / rut idegent cserélt!"* - s örömében ősi modorban összeütné sarkantyúját! Ki is ne örülne e honi uj jelenségeknek, mellyek egy szebb s diszesb, történelmi multunkhoz illőbb jövő biztonságának elő hírnökei, mert tagadhatlan, miszerint e három: nyelv, táncz, öltöny a nemzetiség legszükségesb / kellékei, mellyek nélkül [366] ben virágzó, kün tisztelt nem lehet. De ki kell egyúttal mondanunk, miszerint ahhoz, hogy nemzeti jóllétünk s ki tűzött czélunk, melly a szabadság isteni elve kivívásából áll, van egy, mi amazoknál ha nem is szükségesb, de nélkülözhetlen mellettök annyira, hogy ha ez nincs, a legszentebb czél, legnemesb buzgalom hajó törést szenved, ez az önzetlen hazaszeretet s egyetértés. Ez czélhoz juttatja a boldogság szomjas népek millióit, nélküle semmi ! - S a mi reményeink derültebb kilátására jövőnknek ép azért bátorkodnak merészebb szárnyakra kelni, mert az előzmények, ez utóbbira megtétetvék, s a három elsőben, ennek megszülemlési magva rejlik. Későn tértél bár meg Nemzetem! — De légy áldott kies ösvényeden! — Adja ég! hogy nemzetiséged iránti szereteted ne szalma tüz legyen, nehogy német ilóként: érzeted, öltönyöd rólad lekopásaig tartson. Kitartás! Ez ad a mondottak mellett életet. Még csak azon érdekes újdonságot teszem jegyzékben, miszerint a kül nemzetek, mint frankok, angolok, németek, sőt maga Napoleon és neje, kit úrhölgyeink fényes magyar főkötő s nőköntössel tiszteltek meg, nemzeti öltönyeinket felkapták, s honi magyar szabó mestereink - Tóth Gáspár, Kostyál Ádám a derék öreg és Kocsis, sat. még mindég éjjel nappal szabnak s dolgoztatnak! ... Kormányformák [367] Hogy kormány nélkül egy kis ladik sem alhat fen, annál kevésbé nagy hajó, kormányzó nélkül eggyes család sem alhat fen, annál kevésbé egész társulat, ez mindenki által meg fogható, de valamint nem mind jó kormányzó az, ki akár egyesek, akár társulat gyeplőjél hatalmában tartja, ugy maga a modor, mellyel valamely testület vagy állam kormányoztatik, vagy maga a kormány lehet — és többnyire hibás —, de felette hibás! Az a kérdés merül itt fel e szerint, hányféle, mellyik a legjobb kormány forma a sok rosz közzül? Általában a hány fő, annyi a vélemény ezek felett. Lássuk sorban! Valamint az emberi kor, ugy a nemzetek kormánya, változásoknak vannak alá vetve, s egymáshoz a fejlődés szellemi fokozatához képest, nagyban hasonlók. Van kormány, hol a nemzetekről és nélkülük egyes uralkodó saját bérenczeivel, saját akaratánál fogva szabja az önkény parancsait. Az illy Kormányzat önkényes vagy zsarnoki. A nemzetek itt népcsordák, mert semmi akaratjuk, semmi befolyásuk, s a népek életüknek gyermek korát élik. Illyen napjainkban az uralgó. * Berzsenyi Dániel A táncok és A magyarokhoz című verseiből szabadon idézett sorok.