Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

landók nyalni a kardot, mellyről a polgári vér csorog. E kiváló zsarnokot szegyenítő jellemek Ledru Rollin s Luis Blanc és ezek Londonba menekült társaik valának. Luis Blanc elvbaráti nevökben is páratlan nyilatkozatát vázlatban ide igtatom: „Nem akarok, úgymond a felett vitatkozni, ha váljon a hon áldozatai s szabadságért üldözöttek nem többre érdemesek e kegyelemnél, s tiz évi szenvedés és nyomor jogtalan előidézője iránt, tartozunk e hálával? Kimondjuk, miszerint mi az amnestiát el nem fogadjuk, s hazánk kényura egyedül azzal örvendeztethetne meg bennünket, ha az általa leigázott Franczia országot szabaddá tenné. Addig vérző szívvel távolról nézzük hazánk halálos sebeit, a szó s gondolatok szabad hónából, hol az ember legalább ember lehet. Addig is, mig szülőföldünk boldogabb időszaka bekövetkezik, nem téve ki magunkat ama szomorftó látványnak, melly ott mindenütt felmerül, itt maradunk, hogy képviseljük a szabadság utáni törekvést, szabadszóllást, haza szeretetet és franczia becsületet." / [345] Napoleon minden eddig, a világ színpadán játszott tetteiből ki tűnvén a dynaszticus érdek — bár ő az Európai fejedelmek közt kitünö diplomatiai súlyra vergődött -, minthogy valódi nagy férfiú egyedül az lehet, ki félretéve saját hiúsága vagy érdekei bálványát, magasabb, emberiség boldogítása czélját tartja nemes feladatának még akkor is, ha kora megérteni vagy méltánylani nem tudná, mi természetesb, hogy ő mint ez állításomnak ellenére minden inkább, mint nagy férfiú nevet érdemel, sőt születésekor, mint minden zsarnoknak születésén, az emberiség nyögött, s annál veszélyesebb, mert ritka észtehetsége őt a hatalom és süker mások feletti bajnokává szentedé - meddig tartand azomban cseles hálója, közel jövő kifejtendi. Szerintem, bárha ő a Nagybáttya Scylla s Charibdiseil kerülni látszik, nagyban hasonlít pályája amazéhoz: I.Napoleon törekvése oda volt irányozva, hogy uralkodó házat alapítson, mi oda mutat, miszerint ő Frankhon akkori körülményeit nem ismerte, belsejébe nem hatott be. ő azt hívé, hogy fényes győzelmeivel népe szivét is meghódítá, és hogy a szerencséjét elő mozdított körülményeket ő teremte, holott ő azokat csak felhasználá s ha meg nem bukott — halála után leomlandott az egész általa épített mű. A franczia nép bele unva a forradalmakba örömest [346J vissza vonult tűzhelyéhez, s belenyugvók / közdolgai bárki általi vezetésébe, csakhogy ő s erszénye nyugodhassék. Találkozott is: Napoleon, ki megragadá a gyeplőt, de alatta a nép nem érte el óhajtott nyugalmát. Először a dicsőségben nyert érte kárpótlást, utóbb ebbe is beleunt, ohajtá a nyugalmat, s örömmel üdvözlé az alkalmat, melly bálványát megbuktatá, mert legkevésbé sem mondott ellent, midőn a szövetséges fejedelmek őt Helénába számkivetek. Napoleon még fogságában sem ábrándult ki, bukása okait itt sem népe hangulatában, de európai hatalmak irántai viszonyukban rejleni gondola. Naponként kiült a kopár szirttetőre, honnét Franczia ország felé el merengett. Lehet, hogy lelke titkos reményében azon gondolattal táplálkozott, hogy a franczia nép erővel is vissza követelendi őt Európától!? III. Napoleon trónra jutásának körülménye és története egyedül ismétlése I. Napóleonénak. Mindkettő egy forradalmat csendesített le, vagy is mindkettőt a forradalomba belefáradt nép, mint menekülése végeszközét emelte trónra. Vallyon e két jelenség eredményileg is hasonló leend e egymáshoz, a jövő fogja megmutatni. Jellemzésében sem mulaszthatom el, hogy hősünk és nagybátyjáé közt párhuzamot ne tegyek. I. Napóleonról e sorokat olvassuk egy akkori lángkeblü olasznál: „Sokan bíznak az ifjú hősben, ki olasz vérből született. Én aljas és kegyetlen lélektől semmi hasznost és nagyot [347] nem várok. Mit ér, ha erejére s orditására nézve oroszlány, de / esze róka ész, s ő abban kedvét leli. -1. Selim, ki 30.000 cserkesz vitézt, kik bízva szavába magadák magukat, megöletett; és Nadír Sah, ki 300.000 indust gyilkoltatott le, kegyetlenebbek, de nem kevéssé méltók megvetésre. — Olasznak született, s segítni fogja egykor hazáját. - Más hidje ezt, én azt