Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

A moldva oláhok egyesülése szebben hangzik, alkotmányra vergődtek, Kuza Sándort fejőknek választák, a török befolyástól kiemeltettek. Váljon Napoleon müve e ez, méltán kérdezhetni, vagy a hadjárati vállalat természetes következménye? Továbbá be van e Nagy oláh ország sorsa végezve? A jelen idők körülményi, Kuza ingadozó, sőt roskadó kormánya legalább arról tanúskodik, hogy ha a török befolyás megszűnt volna is, az oroszé nem csak nem szűnt, sőt növekedett, s ha Sándor Czár vállalkozás embere, azon előnynél fogva, mit számára a szomszéd Serbiára is gyakorlott vallási suprematiai befolyása biztosit, kedvező körülmények közt, meggyüjtendi még az aldunai tartományokban a nyugotiak gondját! Az olasz hadjárat volna még hátra, mellynek mint szabadságérti nemes küzdelem és vállalatnak, ha ez alatt ismét más ok nem lappangna, meg kellene adni saját dicsőségét, de hogy az olasz nép szabadsága indította volna Napóleont beavatkozásra, csak balga hiheti, ki — Mazziniként - vesztett népszerűségét akará ezáltal némileg visszaszerezni, s nyugtalan / |342] vérű földiéinek figyelmét — belzavarok elleni gátul - a szabadság és dicsőség terére akará vonni, mint ügyes tapintatu egyén belátván, hogy nyugodt uralomra hasonló expeditiók nélkül nem számolhat. De e szép vállalat, e nemes hivatás is akkor szakítaték általa félben, midőn mindenki vérmes reménye rajta csüngött, ollyszerü békére adván magát, melly soha nevének becsületére nem válik, már csak azért is, mert általa szövetségesének becsületét és népszerűségét compromittálta. Mit nyert általa Europa? Semmit. Olaszhon? Még nagyobb bonyodalomba sodortatott, mint leende akkor, ha saját erejére támaszkodva s hagyatva kezdője és folytatója volna a jelenetnek, mellynek kétes jövője felett hánykódik, mert ekkor a szabadság üszkét közzénk is hajítva, megmutatta volna a két nemzet, mit tesz az elkeseredés harcza, s bár melly nagy szám, melly a nemzet fiaiból, hurczoltatás erőszakával alakul, számithat e diadalra ellenében azon küzdelemnek, midőn a népek haza szerető keblét s fegyverét a Szent Szabadság szelleme lelkesíti, villogtatja? Szegény hazám! Már másod ízben áldoztatál fel! Lehet e magyar, ki nyugat zsarnokára átkot ne dörgene? Itt ismét kedvelt Jacobom szavaira utalok: „Több századok nyögelmei, a nemzetek jelen igája meggyőzhettek arról, mikép idegentől nem kell szabadságot várni. Ki valamelly meghódított tartomány ügyeibe avatkozik, csak közkárt okoz, s saját becstelenséget nyeri jutalmul" I Nyugat zsarnoka maga is belátván, hogy az olasz háború utáni silány békekötés által rosz 13431 fát tett a tűzre, népszerűsége végső hanyatlásától félve, mellyet czéljai eszközéül megtartani lehetőleg jónak látott, személyes biztonságára nézve pedig nélkülözhetlennek, gondolt módot, melly jó létemény s nagylelkűség czime alatt, nevét a közgyülölettől megmentse. Es nem csalódott, nemzetének olly meglepetést okozván, mellynek csak kellemesen kelle hatni kedélyére azon mély sebek után, mellyeket annyi általa vérzett kebleknek azelőtt okozott! Ez, az általános amnestia kimondása volt, mellyre nézve meg kellene adnunk neki, hogy annyi bűnök után, valahára Napoleon jót is tett. Volt is ezért a franczia lapokban lárma s öröm ujongás, büszkén nyilvániták a vak szolgák, miszerint „Nincs száműzött fia Franczia országnak/"Ez igen szép dolog, mert kiki, kivált az egymástól elszakadt Csalág tagok, dobogó szívvel érzik a boldogságot, mi övéik visszanyerése általi kölcsönös örömből származik a viszontlátás örömkönyüinek gyémánt csépje egyenként felér a hatalmasok összes kincseikkel - ámde a jogtalanul el oltott drága hazafiak éltöket, a bárdja alatt elvérzett áldozatokat, özvegyek és árvák általa előidézett gyászait, a börtön, / a nélkülözés, a lelki fájdalmak, ezer- [344J féle szenvedések gyötrelmei kárpótlását ki adja vissza? Hol itt a nagylelkűség s valódi jótétnek árnyéka is? És ti balgák nagylelkűséget kürtöltök emelendők a zsarnok dicsét s saját szolgaságtok gyalázatát. Találkoztak azomban, kik meg menték a franczia becsületet, kik a jótét s nagylelkűségről valódi fogalommal birva, visszautasíták a jó akarat leple alá rejtett kegyet, nem voltak haj-