Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Mert hisz nyilhat e szebb pálya egy nemzetnek, Mint rokonszenve fel szabadított népnek? Hála imája égbe száll! A dicső mentőnek lelki öntudata, Méltó dijt nyújt — szebbet még nem arathata Földön leg dúsabb Király Mert kül ragyogványok éltével eltűnnek, — Ám halhatlanitják nemes küzdelemnek Emléki a nagy nevet Az emberiségért kivivott tett soha Nem enyészhet — le nem törli idők moha A valódi érdemet. Az áldás ott terem — hol szent az akarat! Montbello, Magenta fényes példa marad: Hogy titkos kéz működik Jogért, szabadságért vívott küzdelmekben, — Szellemerő villog a hős fegyverekben, Mik fölött ég őrködik. Miként válta be im a cselszövő szavát!? Feláldozá hona kincsét, s nemzet javát; S béke jobbot nyújt, s kinál Győzött ellenének - s most Saint Cloudban pihen Rosz lelkiismeret maró érzelmiben? — Nem! - hisz uj jármot csinál! Sorsoddal is, árvult honom! Ő mint játszott! Régvárt megváltóként, remény csillám látszott Antivari, s Záránál De eltűnt feletted, miként ég csillaga Tünde fénye — s vele öröm, s élet maga — Mi, lerogytunk hamvánál! Okul hozá, - ámitandó a világot: Europa ellene, mond, fegyverben állott, Rombolandó nagy müvét. Kelle azért kardját hüvelybe rejteni? Annyi család kebelt vérgyászba ejteni? Annyi reményt tépni szét? Hisz védendé őt a szabadság szelleme — Ki alhat e varázs erőnek ellene? Győzhetlenek elvei — Csak népszellem az, melly trónokat dönt, s emel: A ki játékot üz miijók érzelmivel, Megszámlálvák perczei! Vagy belviszály dulá honod szent nyugalmát? Ki oka? nem orzád e el alkotmányát? S nyűgzöd ma is szellemét? —