Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

tor mint a hit. Akarja Ön ezt? Mondja ki! Mindenki Önnel lessz, legelői mi magunk. Haladjon előre! az örökigazság, örökjog s ama megfeszített Szentnek, Olasz országnak nevében! És diadalmaskodni fog!" Hogy Napoleon említett békéjével minden Nemzetek elégületlenek voltak, a futókon kivül, már emiitettük. Hogy őneki is nem csekély gondot adott a franczia politica illy következetlen megzavarása, magában értetődik, annál inkább, mert honi ellenei is felkarolák e csakugyan ő hozzá méltó alacsony tényt megbuktatására. De ő jól tudta, miként a franczia [329] gloir-ral jóllakott nemzet kitörni vitéz / Fejedelme ellen, ki katonai népszerűségét még el nem veszté, nem képes, ettől nem tarthatott. Mind a mellett, szükségesnek látá a világ és nemzete előtt az emiitett békéről beszámolni, s e lépését okadatolni, melly, ha nyilatkozatának hihetni, csakugyan fontos körülményeknél fogva kényszerítelek e nevetséges lépésre, felhozá t.i., miként Europa ellene (tán csak nagy Német ország és Muszka) felfegyverkezve áll, ha ő az olasz hadat folytatva vagy határait átlépendette volna. (Lehet! de hisz erre előre számíthatott bölcs feje.) Attól is tartott, hogy a forradalmárok tulszárnyalandják törekvéseit. (Gyalázatos! Hát te nem szabadságért tüzed zászlódat ki, mint ők!) Eztán a béke tartamára nézve megemlité, miként az olaszok, — kikben egy barátságos szomszédot nyert a franczia (?! talán hogy egy nagyobb bonyodalomba hozta!?) — visszaadattak hazájuk s önmagoknak, czéljaig kivitele, függetlenségük kivívásának uraivá lőnek (mint minden nemzet, melly egyetért). Illy s hasonló nagy, de két értelmű szavakkal indokolá a békét, mellybe azért senki - szabadság emberét értve — belé nem nyugodott. A franczia parádé sem olly fényesen ütött ki, mint reméllé, bár udvari sajtói, Gr. Valevszky sugallatára mellette szóllottak, miért [330] is azon gondolattal, hogy könnyel/mű népének száját bedugta olasz expeditiójával, Gr. Valevszkyvel Saint Cloudi kastélyába vonult, a világ ámítására uj és nagyszerű terveket koholandó. Alább egész uralkodását leírandó vázlatban, hagyjuk el e gyűlöletes emlékeket, egyéni nézetem nyilvánításául ez alól irt sorok áljának, e czim alatt: Villafrancai béke Az örömihlet és a szétterjedt hirre: Hogy Frankhon Császára a szép olasz földre Vivé szabadság hadát Vén Europa minden rabigában nyögő Népein, mint égi jelvény, s villanyerő, Szent hatással rezge át. ígéret szózata, — kimondván merészen: Ez ős hirü nemzet, szabad néppé lészen Alpestől Adriáig, Birtokában erős ősi alkotmánynak Vissza adandó lesz honának, magának Áthangzék rab hazánkig! Hivők: a férfiút, a ki tiz éven át Sanyarva sebzé mint kény ur saját hónát, Megszállá jó szelleme Melly által már gyűlölt nevét népszerűvé S nemzetét teendi naggyá és dicsővé [331] Örült milliók kebele!