Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

é Hazám! — ha megtisztítok gaz Gyomoktól szent földedet, Vérbe mártott fegyverinkel Tisztelünk meg Tégedet. Meg vagy mentve! virágozz fel! [296] Kiáltand a honfi kebel. Ekkor lessz még inni jó! Ilyetén dalokkal töltők unalmasabb időnket, mellyek alkalom szerüleg, az idő közben felmerült jó híreket tolmácsolva hangzottak. Midőn azokra vagy szélcsend állott be vagy rosz szinbe öltöztetvék, idők vagy hírhozó közbejött egyének értesítésök folytán, - mi természetesb, mint hogy a felhangolt lant húrjai is lejebb ereszkedtek. Im e nemből is egy példány: Fiuk! kancsót a kezembe! Gyógynedvét im hadd vegyem be. Beteg vagyok! csáb remények betegje! Búgyilkoló kedvem, senki ne szegje. Körbe mellém, hű czimborák! Mit kímélnők gazdánk borát? Igyunk! - éltünk álomként hogy lefusson, — Mult s bús jelen hogy eszünkbe ne jusson. Múltban kevés öröm látszik, Boruján melly átsugárzik. Ki szenvedénk ős Apáink vétkiért, Kik hálátlan fajért pazérlák a vért! Jelenen ha végig nézek, Isten! látod milly kint érzek! Vérkönyüvé változik át bus szivem - 1297] Isten iránt ingadozik szent hitem. Jövőt sötét éj takarja. Kiderül — ha ég akarja. Ah de ő is — uram bocsásd! — mit akar? Hogy szolgává lön átkozva a magyar. No de soká ez igy nem lessz Inkább mind egy lábig elvesz — Bár fejére tornyosula ma gondja, Hiszem: nem lessz soká német bolondja. Félre gyászkép! mert ki hágok Sodromból — tiprok világot — Eget bántok, oltárt döntök le romba, Ha e szó: rabszolgaság jő agyamba.