Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Iához ülhessen, tüstént - bár későn - belátja, milly sós az ize más kenyerének. Mi okból nem olly fájdalmas koldulni, mint magát meg alázni vagy átkozni a szerénytelen jóltevőt, ki jótéteményit fitogtatva, dijul pironságodat követeli s szabadságodat." Három éveket tölték, forradalom utáni nehéz éveket az Alföld jó szellemű fiai társaságukban, felejthetlen hálám emlékével egykötötteket, nemcsak vendégszeretetek, de ama részvétükért, melly által a haza számára élelem megtartása és kedélyem vigaszára nemeskeblüleg hatva, testvérileg őrködtek. Kedvökért költeményekkel töltve üres időmet, azok általuk ugy elterjedtek s népszerüsödtek, hogy mint tőlük, ugy a vidéktől bucsut venni, helyzetem kívánta. Ide iktatok közzülök egy párt, mellyeknek nemcsak szóbeli, de hangjegyi eredeti szerzője valék. Menekvo bordala Azt mondjátok ne igyam bort, Vagy keveset ürítsek, Talán, hogy a gondkehelyből Annál többet merítsek? De biz iszom kedvderítőt, — Bús hazámra szebb jövendőt, Reményt inni óh be jó! Azt mondjátok ne igyam bort Balsorsomban mit tegyek? Keblem zajos hullámi közt Ennyi vigaszt se vegyek? De biz iszom: rab hazának Vérszomjuzó zsarnokának Vesztét inni óh be jó! Azt mondjátok, ne igyam bort Hál a bu emésszen el? Éltem, inkább bor hevétől, Mint bánattól múljon el. Ide fényes tölt palaczkok! Vessz el zsarnok! igy kiáltok Inni erre, be szép szó! Azt mondjátok, ne igyam bort, Hát annyi jó hir után Ne örvendjen e szenvedi sziv? S üresen aljon Kupám? Megtöltöm és fel is hajtom, „Jöjj szabadság" — ezt óhajtom, Inni erre mindég jó!