Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

ügyesebb kézzel font cselszövény ellene, határozottan kárhoztatom, s nyíltan bevallom: miként hatalomnak, melly szuronyok erőszakán, s jogtalan vesztegetésekén, s véráldozatok sirja fölé emelkedett, tartósságra nem számíthat; de mint minden hűtlen politika elvégre is megboszulandja magát! / A ki Német ország múltjára futó pillanatot vetve, a régi Almannok korától a Ritterekéig [268] s a későbbi vallás mozgalmak időszakát felváltott ujabb századokat, minden azokban felmerült anyagi s szellemi erőfejlésében a jelenig kiterjedő fokáig figyelemmel kiséri, s polgári életére von következést, lehetlen, hogy csudálat ne lepje meg azon tapasztalatra, miszerint 100 millió ember anyagi és szellemi tekintetbeni lehelő legmagasb kifejlése mellett, a polgári élet gyermekkorát éli, s nem tuda férfias korra fejlődni - s ha az okokat nem vizsgálja, lehetlen, hogy politikai elvével ellenkezésbe ne jőjön, melly a nemzetek anyagi s szellemi erejök kifejlésétől, alkotmányos jólléte állását feltételezi. Ám de lehull a kétely fátyola szemeiről annak, ki a nemzet életét elvont szempontból, azon viszonyból itéli meg, mellyel az más nemzetekkel áll, - vagy helyiségét mérlegbe vetve, az akadályokra hoz következést. A mi az elsőt illeti, bárha Német hon sem volt ment a harczok élet emésztő dühétől, mint hazánk, - mint ez, ugyan azt kiheveré idő multával ő is, sőt mig szegény fajunknak, mellyre német, szláv s több elem nehezült, roppant nehézségek le küzdései után, alig néhány évtized előtt sikerült nyelvét, nemzetiségét az enyészetből kiragadva iralom fejlesztés s nemzeti intézetek által az európai népek verseny terére ál/litani, addig a szomszéd német tartományok, [269] félthetlenül haladhatának a téren, mellyet saját fejedelmeik pártolása utján nem csak az enyészet örvénye nem fenyegetett, de sőt a virágzás fokáról csak tökélyre fejlésről lehete szó! Ez nagy külömbség a két nemzet sorsa közt, — és hol álnak ők, hol mi? Nem nagy fő törés kell az arány kitalálásához! Mi egy megkisérlett nemzeti akarat meghiúsulása következtében dicsőn elesett, s ideiglenesen [bukott nemzet]* mint jogosság ügyeért idegen befolyás által megbukott nemzet, — ők a legközelebbi időket téli állatokként átalvó élettelen test, melly épp ezért, azon szerepből — mellyet nemzeti mozgalom szül, s melly bár sikertelen tényezőket illet — kiesvén, minden nagy számuk s értelmi kifejlettségek mellett sem kevesebb küzdelmet igényel alkotmányos életük kivívása, mint más kissebb számú, s Sors vészének áldozatául esett nemzeté. A vele szomszédos Franczia országi értelmi miveltség időnként reá kedvező sugárt hintett, de külön nemzeti és politikai szempontok távol tárták a változékony mozgalmakbai beavatkozás kárától, de jótéteményeitől is. Fő oka két hatalmas szomszédainak reájuk befolyása, egyik alatt porosz, másik alatt Austriát értem. Ezek, bár az egész feletti uralom felett egymás ellen verseny téren álnak rég időtől fogva, de is csak káros következésü befolyást gyakoroltak reájuk, a mennyiben mindegyik szétdarabolt részeiben szaggatás és pártérdek magvát / hinti uralom vágyi szempont- [270] ból, s igy alkotmánya kivívása érdekében sóvár kilátással! Holott szétdarabolása már magában jövője kifejlődésére elég nagy akadályul szolgál, hisz irva van: „omne impérium in se divisum desolabitur"* - annyi apró kény ur, melly házassága s születésénél fogva életerén rágódik, nemzeti egységét erőre vergődni nem engedi, s lánczai szilárdítását kezében hordozza. Hogy nagyobb hatalmak befolyása nem hat reá jótékonyan, meg van fejtve a fenébb mondottakban, adjuk hozzá: miszerint 100 millió néptömeg felszabadítása csekélyebb szempont* Minden birodalom megosztottságában elbukik.