Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

miglen elhatározók, bár soha telyes belenyugvásom nem vala, hogy mi, kik mint hazafiak s testvérek a dicsőség és vész napjait együtt kóstolánk, hazánk jövőjét tárgyazó nézetből, egymástól elválandunk egy időre, nehogy eggyikünk vagy másikunk tőrbe esése, s igy feláldoztatása által Tuladuna népei bárha megfosztassanak [egyikétől]* bizalmával megtisztelt vezéreinek, eggyütt lételünk ne hordja magában, ugyan azok részérőli pótolhatlan veszteséget. Nem dicsekvés mondatja velem ez őszinte szavakat, [de]* a kivívott bizalom s népszerűség természetes kifolyásából önként értetődik. Elváltunk, ő H[eves] megyébe távozék, egy némi családi kapcsolatban álló S[ipo]s nevü fiatal emberhez, én pedig az előbbi / helyen, idő s kö- [238] rülmények szerinti változtatásával ennek, megmaradtam pár hónapokig, — mig egy két áruló gazokra, addig több nemes keblű hazafiak s emberbarátokra találva, még azok közt is, kik a forradalomnak nem legmelegebb barátai valának. Merültek példák fel, hol - szégyenére fajunknak - épp az ellenséghez tartozó sorokból s utján nyujtaték szabadulás, a lelketlen magyar tudta s akaratán kivül, sőt áruló szándoka ellenében. Mig s mikor lehete, a közlekedést öcsémmel egymás közt fentartók, majd több ideig nem halva mint létéről, nem véve levelét, nyugtalankodni kezdek. Békétlenségem nem alaptalan volt, ujságlapból olvasván, majd közhír tárgyaid halván befogatását (Sipos, mint áruló). Leirhatlan fájdalomba merülék, tudva előre, miként más szerencsétlenek sorsához mérve az övét, [nem lehet]* nincs eset nem hogy szabadulásához, de élete megmentéséhez remény lehetne! Sajnálám őt mint testvélt, de még inkább mint szilárd jellemű hazafit, s olly erélyes ügy bajnokát, minőt nagy idők ritkán teremnek. Csaknem fél őrülten bolygók a puszták láthatárin, futottam, de bánatom nyomban üldözött. Arad megyébe igyekeztem egy régi ismerősömhez, de körülményim egy időre gátolván, továbbra tartam fel biztos tartózkodási menhelyül - visszabevonultam B[éké]s városába, hol egy kádárnál lappangtam, mig az ide bejárni szokott kíváncsiak szeme elöl, házi gazdám indítványára, talpon, az úgynevezett erdő hátra evezénk eggyütt, én mint az ő legénye. Bélbe jutván az erdőhát alatti / falucskába, az oda [gyűlt]* don- [239] gának való fát vásárolni jött kádárokkal eggyütt alig pihenve, az erdőre vetők fel magunkat, s téli idő hidegét nagy rakás tűz mellett enyhitök. Hogy az uj kádárt bámulták collégái, természetes, de miután én is néhány fát vásárlék pro forma, akarva nem akarva hinniök kelle mesterségembe, s hogy hittek, mutatá „meister uram" czimem. Uti társam nem sokára hazament, engem felügyelőül hátra hagyva mintegy 4 hétig, miglen értem jött, de már ekkor egy jó szivü magyaroláh házba szállásoltam, hol csupa vendégszeretetből 24 óra alatt olly állatkákat kaptam, mellyek jelenségeire az embernek vakarózni kell! Ez boszantott, mert életemben először történt. Sajnosabban tűrém, mint a koplalást, mibe szinte - mig kalauzom értem jött, két hétig csupa sült tökkel élve — volt részem elég. Panasziám bajomat, ő szerencsére tiszta mhát hozott, a magamé féléket pedig irgalom nélkül kemenczébe hánytam. Et hoc meminisse sat est!* Még ez nap egy lélekvesztőn dongákkal megrakva a Körös folyamán télvész közepette, éjjel is utazva, egy szál köpenybe B[ékés] városa felé lebegénk, s virradóra háza előtt kikötöttünk. Nem akarva hosszas szenvedéseim rajzával untatni a jámbor olvasót, még csak néhányat sorolok elő, egy nevezetest, mint életbe vágót külön rovatba szánva. Békésről Arad megyébe vivén a sors, egy olly uri ember pártfogolása alá jutottam, ki maga is jócskán compromittálva / volt, s tán épp ez okból, mint elvbarát karolá fel ügyünket. Ugyan e [240] jótékonyságba részesült a derült kedélyű bajtárs: Sárossy Gyula, mint verselni szeretökről el lehete mondani „par nobile fratrum"** Én szinte élénkebb lettem volna, mert fivérem kiszabadulásának hirét haliám, miről nagy örömemre személyesen meg is győzött, véle később több napokig eggyütt időzhetni alkalmam levén, s mulattatólag gyönyörködtete megszökése körül* És ennyit erről. ** Nemes barátság