Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz
Ha a következéseket tekintjük, mellyeket a Vár feladás s ahhoz kötött feltételek előidéztek, szinte azt valjuk, miként a feladás után következett idők mellettünk szóllanak. Miután tudjuk, hogy a szigorú tél idejében, Muszka segitségröl többé szó sem lehetvén - több száz ezernyi katonaság kivántaték környezetére (cernirung) — s ismerve a sógorok természetét, [221] mindennek inkább, mint hidegnek barátai, s igy a körülvétel nem csekély áldozatba / kerülvén, néha egy pár sikeres kitörésre nyilt volna alkalom, s a Bakony kebele mindenkor alkalmas leendett egy erősödésnek induló csapat befogadására, melly legkissebb alkalom nyilasra egy nagyszerű kezdeményezés alapjául szolgálandott a járom lerázás szent czéljára. De, mi ennél több, legelső tavasz nyilasa meghozá a vár feladását követett 850-be a poroszosztrák összeütközés szakát, melly bárha békével végződék, de váljon hasonló eredményt szülendett e akkor, ha a porosz tudja, miszerint Komárom áll, s erre kivántató nagy erő sakba tartása előnyét látja? - Ugy hiszem, az ellenkezőt nehéz volna felállítani. De tegyük fel ez a feladás ellen mit se bizonyítson, az csakugyan tagadhatlan tény, hogy a 853-diki Keleti háború alatt - fájdalom! sok nemes ifjak véráldozatával! — merült fel egy időszak, mellyben Nfoszlopy] G[áspár] izgatása s merénye folytán — ha akkor is meg nem csalja Europa elnyomott népeit az Istentelen III. Napoleon - 40 ezerből álló sereg volt forradalomra szervezve, mellynek csak egy K[omáro]m vár, s abban egy rendithellen Vezér kell, hogy a nemzeti akarat magát oda fejlessze, hogy zsarnokától megszabaduljon. De már ekkor sem Klapka, sem Komárom!! A mi végre a feltételeket illeti, ugy hiszem, maga is belátja, mert hallá ama szomorú kö[222] vétkezéseket, melly / azok megkötését nyomban követvén, 14 Collegai lőnek leggyalázatosb módon kivégzés fojtott vértanúi. Igaz, hogy ez eljárása ellen a németnek ki kel hires „Memoir"-jába,* de ez ki nem menti már az okon is, hogy a németek becsületébe vetett hitét, bizalmát tanúsítja, mi már magában eredendő minden bűnöknél nagyobb! S hogy legalább fő törzstiszt társait meg nem menté nevezetes foglyai általi kicseréléssel, menthellen megrovás alá esik! Illy gyenge alapra fektetett Capitulatio után csuda e, ha saját emberei is, mint Capitulatio tárgyai, rulul kijátszattak? De hisz őczélt ért! Felmarkolá az összeget, mig mi itt kínlódtunk. Külföldön is fényihete addig, mig többi száműzött társai a sanyar és megvetés minden nemét bőven Ízlelhetek! Mind ezekből világos — adja ég csalódhatnám! — miszerint Klapka kivívott elébbi dicsőségének embere nem levén, nagy nevét nem csak eljátszotta Kfomárom] vár feladása által, de jogtalanul és károsan cselekedvén, bár utolsó volt azon boldogtalanok közt, kik a várakat feladták, de első a történelemben, — adja ég! utolsó magyar vezér is legyen! — ki a Komáromi fügét mutató szüzet meggyalázta!! Alig hogy megköttetett a garantia nélküli Capitulatio, a forradalmi fő egyének ellenében legnagyobb mértékben nemtelen boszút lehelő s hazafi vért szomjúhozó Camarilla sietett ez / [223] aljas boszuvágyának mielőbbi kielégitését eszközlendő, sebes futárok által vérebeit az áldozatokra uszítani. Másnap a Capitulatio után rögtön Aradra külde sebes hirnök utján parancsot a Camarilla legundokabb eszközeinek egyike, a második Caraffa, a vérszomjas nevének meg felelő vad állat, Haynau vagy inkább hyéna, mellynek nyomán az aradi várban fogva volt 14 forradalmi tábornok kötél általi kivégeztetése meghagyatott — mi, reá következő nap dél előtti órájiban, rémületére a népnek, botrányára a vallás és erkölcsiségnek, bámuló rosszalatára a mivelt világnak, lealázó gyalázatára az emberiségnek, legfőbb szégyenére ön magának, az osztrák kormány által végre hajtatott. Maga a jelenet nagyszerű volt gyász alakjában is. Roppant, minden sorsú népkiséret részvéte s kárhoztatólag lázadt érzelmeivel árasztatván el, a feláldozás ki szemelt tárgyai, kivált * Itt a sajtóban közzétett Memoárról van szó, nem a későbbi könyvró'l. (Klapka György: Emlékeimből. Bp., 1886.)
