Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BEVEZETÉS (Forrai Ibolya) - Szövegek és szerzők

nem túlzás, ha azt mondom, hogy a vallomás a szabadságról szól, nemcsak politikai, nemzeti, hanem filozófiai értelemben is. A kötetben bemutatott szerzők között egyedül ő az, aki a személyes, egyéni szabadság eszméjétől eljut a világszabadság óhajtásáig. Visszatekintve bevallja, ifjúkora látomásaiban azt képzelte, hogy a nagyobb szabadság több bölcsességet, belátást és önmérsékletet terem. Az írás idején azonban már elmúltak ifjúkora illúziói. A családi hagyományokból, s a példakép, a neves rokon, a „koszorús költő" Berzsenyi Dániel gondolataiból, a reformkor szellemiségéből építkezik világképe, magatartása is ezeknek megfelelően alakul, amelynek első megnyilvánulásait az 1831-es diáklázadás, a Lovassyper, a zágrábi tapasztalatairól írt beszámolóiból követhetjük nyomon. Az önfonnálás évei az ügyvédi vizsga letételével befejeződnek. A szép hitek és eszmék ellenére azonban mind a közéleti-politikai, mind a magánéleti pálya kudarcokkal indul. Nem titkolja az arisztokráciával szembeni ellenszenvét sem a házasságáról, sem a bihari közéletről szóló tudósításaiban, így 1848 márciusa többszörösen is felszabadító élményt hozott számára, a születő szabadság légkörében teljes elhivatottsággal vállalja a forradalom: a szabadság-egyenlőségtestvériség eszméinek népszerűsítését, a haza szolgálatát. A közéleti pálya legnagyobb csodáját néhány hónapba sűrítve éli meg 1849 áprilisától július végéig. Lenyűgözi a felkelt nép látványa, ereje, önismerete, bölcsessége és áldozatkészsége. Gáspár öccse árnyékában, őt támogatva sodródik abba a helyzetbe, hogy emberek ezreit lelkesíti fel, bizalmat kelt, közigazgatást szervez, harci feladatokat old meg, gondoskodik az önvédelmi harchoz szükséges fegyver, élelem és ruházat előállításáról. Fontosnak tartja a tömegek felvilágosítását, tájékoztatását. Házi nyomdájuk segítségével azonnali híreket továbbít a közvéleménynek, és irányítja is azt azzal, hogy a helyi katonai sikerekről ír históriát, harci dalt, amelynek zenéjét is maga szerzi. Sok népgyűlést szervez, ahol szónoklataiban gondosan számba veszi az érdemeket, és nemcsak érzékeli, de el is mondja ezeken, hogy milyen hihetetlenül sokat nyújt a forradalmi küzdelemnek a dunántúli nép mind anyagiakban, mind munkában. Somogy népe büszke lehetett önmagára helytállásáért 1849 tavaszán és nyarán. A Noszlopy testvérek tevékenysége révén Somogy és Dél-Dunántúl biztonságban érezhette magát a horvát támadásokkal szemben. Az újra megfogalmazott beszédek minden szaván érződik, hogy a haza és saját helyzetén már sokat töprengett, gondolatban minden oldalról körbejárta önmagának és tevékenységének korlátait. Ennek köszönhető, hogy jól látja a visszás jelenségeket, a szellemi élet visszahúzó erőit, az emberi gyöngeségeket, a társadalmi hibákat - még ebben a mámoros, lelkes, boldog négy hónapban is. Tudja, hogy miközben a világ megváltoztatásának mesterségét tanulják, sok a fölösleges vér és áldozat. Életét derékba töri a forradalom bukása. Nincs otthona, családja, vagyona, pénze, nincsenek lehetőségei, nincs kiút számára. Öccse kivégzése után teljesen magára marad. A kényszerű bujdosás kezdeti éveit jellemző pesszimista állapotból később, Gáspár öccse halála után mégis talpra áll, ehhez egy új nyelv - a francia — megtanulása segíti. Ettől fogva újra barátai társaságában időzve, mint a kor énekes-költői, sok köszöntőt, bordalt ír, s ezek, kéziratos formában terjedve, kedveltek is voltak a vidéki értelmiség és honoráciorok körében. Közel egy évtizedet tölt el alföldi ismerősei, barátai közt. Udvarháztól udvarházig vándorolva, Békés, Arad, Bihar, Szatmár megyéken át végül Szabolcs megyében talál nyugalmas, biztonságos helyet. Már szabolcsi barátainál időzik, amikor 1855-ben börtönbe kerül, és végül szerencsés megszabadulása után egyéni sorsa lassan konszolidálódik, nevelői állást vállal, majd 1858-ban hazatér Somogyba. Mint írja, tanításból és írásból tartja el magát, a gazdálkodással sikertelen próbálkozása után felhagyott A visszaemlékezés befejező része ennek a szabadságharc bukása utáni bő tíz esztendőnek a számbavétele. Újabb társadalmi körképet és egyúttal bírálatot ad erről a közelmúltról és a 60-as évek jelenéről. Bemutatott világa csak-