Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

hirt megszokva, a bizonyos gyözelemrőli értesítést vártuk, [menykő]* leverőleg lepeténk meg [158] az ellenkezőről, / hogy t.i. Kis őrnagy Csurgónál csatát vesztve, visszahúzódott. Olly lelkes sereg élén, csak olly gyáva parancsnok veszthete csatát, mint Kis János volt. Nyugtalanságom nagy volt, mit növelt G. fivérem hollétérőli bizonytalanságom. Utána mentem, őt a rendes zászlóaljával Csúzi ur falujában N.Atádon találtam. Víg volt a fiatalság, népdalokkal íüszerezé estebédét a tisztikar az uradalmi teremben, fivérem és én nem tudtunk felvidulni, kedvünk erötetett, s az okból színlett volt, nehogy a vitézek lehangoltassanak általa. Mi okból nem tudom, e helyet el hagyva fivérem csakhamar hátra, közelebb a székvároshoz húzódott Simongátra, melly lapályos, ellenségre előnyösebb hely levén, miután itt az ellenséggel egy kis jelentéktelen összeütközés történt, jónak láttuk öszpontosuló erő rendezés nézetéből a Székvárosba visszavonulni. Hol aggodalmunk azzal lön tetézve, miként Hertelendy, öcsém teremtménye, azon gondolatra jővén, hogy ő a la Görgey katonai dictator lehet, a szakadás magvát kezdé hinteni a katonaság közzé, mondván: hogy ők a rendes hadtestekhez tartozván, elviszi őket a forradalmi seregekhez, s közzéjök olvasztandja. Voltak, kiknél kivált tiszteknél, hitelre találva hatást eszközölt. Én erről értesülve, rögtön komoly figyelmeztetés mellett fivéremnek tanácsiám, hogy az árulót lövesse főbe, igy a baj egyszerre elhárítva lesz. ő vonakodott, igy másik tanácsomat fogadá el, melly abból állott, hogy Hertelendyt parancsnokságtól megfosztva, helyébe a becsületes Radákovicsot nevezve ki, a tiszteket felhivatá, s erélyes [159] fellépéssel érté/sükre adá, hogy fő vezérnek egyedül őt esmérjék. Parancsnoknak Radákovicsot nevezé ki, s a mennyiben az ő népszerűségének köszönheti s erélyének tulajdonithatja a zászlóalj létezését, azzal a hon szolgálatára kivüle senki, mig ő él, rendelkezni nem fog. Ha valamelly tisztnek ez ellen szava volna, nyilatkozzék, ezennel felmenti szolgálatától. A tisztek megsompolyodva bár, bele nyugvának, le egy sem köszönt. Már most, folytatá a kis vezér, a ki H[ertelendy]nek nevét emliti, katonai vész bíróság elejbe, mint áruló áílitatik. Ezt követé a zászlóaljhoz kiadott rendelet, mellyet illy alakban, lehető legszigorúbban fogalmazva kiadtam. A csend helyre állott. Hogy H[ertelendy] az aristocratai fondorlatok megvesztegetett eszköze volt, alig szenved kétséget. Másnap Ministeri értesitvény bocsájtatván hozzánk a túlnyomó Muszka segéd erőről, nem késtünk magunkat nagyobb erővel érintkezésbe hozandók mozdulatunkat az országgyűlés felé, melly ekkor Pestről Szegedre költözött, fordítni. Ezelőtt pár nappal útnak indítván Szeged felé az árulók ingó vagyonát, melly olly nagy (vagyonból]* értéklábon állott, melly magában a forradalomnak bár melly győzelmével feléri — több ezernyi posonyi mérő gabona, 1500 akó bor, 1000 mázsa gyapjú, finom fajta juhok, nemesitett fajú lovak, sat - Széchenyi Lajos, Zichy, Czindery s többek urodalmaiból. Ezen álladalmivá vált vagyonoknak megvételére nem csak találkoztak, sőt vetélkedtek nagy kereskedők, de Dussek Mfiniszter] irt, fivérem elküldé. az osztrák katonaság pedig, melly már a Dunát cernirozá, mind el s leíoglalá. s igy [160] sem a volt tulaj/donosok, sem a magyar kormány, »ein mi, de a német zsebelök hurcolák szét azokat, miket a becsületes hazafiság haza oltárára egybegyűjtött! Eszme láncolatból szót teszek: Az árulók javainak ministeri rendeletnél fogvai összeírásáról, mellyre küldöttség neveztetvén ki, mellynek feje én valék, botránykozva tapasztalam ama lelketlenséget, mellyet az illetők urodalmi tisztjeik elkövettek, fehuzatott Gr. Zichy javaiban kivált, kik a hadi szerencse változatosságát maguk számára kihalászva, midőn eleinte német sereg lepé meg őket, reánk utaltak, midőn az elveszett holmikat mi számon kérők, azt hazudtak, hogy a Németek pusztiták s rabiák el! — Forradalom e szerént a visszaéléseknek is korszaka! A muszkák bejövetele már bebizonyult tény levén, s a magyar kormány és ország gyűlési testületének Pestrőli lehuzódása Szegedre, s ministeri rendeletek hozzánk gyéren küldése, majd végelmaradása, sőt a forradalmi kormány tagjai közt megújult viszály, minden hazasze-