Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

szóllitám, hogy vég erőfeszítésünket az ellenünk jöendő had megalázására irányozzuk, mi azáltal leend elérhető, hogy minden polgár, kinek Isten ép kezet, lábakat adott, tömegestől rohanand a csata síkra, azon elhatározott szivvel, hogy egy ellenség fejével beszámol. Hol, folytatám, egy egész Nemzet egyetértve, vállat válhoz vetve küzd és ellenáll, ott nincs hatalom, nincs erő, melly e szikla falat megdönthesse. Ott a megye, a haza, a szabadság élni fog! Eztán a nép lelkesedés robajjával eloszolván, mi a székvárosba sieténk. / [153] Ezután még mintegy három ponton tarték felkelési népgyűléseket, mellyek közt a Babocsai járásban egy pusztán tartatott, mint a lelkesülésről, melly azt jellemzé, mint a nép sokaságáról, melly Sárközy Sándor derék főszolgabíró erélyességének volt köszönhető, legkiemelendőbb, hol a nép sokasága olly tért foglalt el, hogy beszédem halhatósága végett egy nagy lóra valék kénytelen felülni. Egy másik helyütt [Szakácsihoz közel egy]* a mérki pusztai erdőbe, hol csak a járásbiró volt jelen, szomorúan haliam, miként egy Izraelita, állítólag az okból, hogy a jelen voltak neveit irogatá, s igy Ispionnak tartatva, mások szerint a paraszt nép ellen gyakorolt uzsoráskodásaérti gyűlöletből, agyon veretett! Mindenesetre vezetői gyávaságra mutat. A nép vezetők közt eszmeláncolatnál fogva kiemelendő segédem volt, Gr. Somsich Pongrácz gigei tisztje, egykori vándor színész: Gencsy J., kinél egy részeg nemzetőr gyakran alkalmatlankodván kenyérre való pénzért, mert költség nélkül, üres gyomor s tarisnyával u.m. nem szolgálhat. Nehogy az elégületlenség magva okául szolgáljon, azon elmés kérdést intézé az illetőhez: — Hány itze bort szokott inni kigyelmed naponként polgártárs? — Megiszom biz én 7-8-at. — Hogy egy icze? — 4 garas. - Ez öszvesen 4x7=28 garas. — Már most azt a tanácsot adom kendnek, igy ék naponta egy-két itze bort, 20 garas marad naponta kenyérre, s a gyomor és tarisnya tele lesz. A polgártárs e tanács után megsompolyodva, félre állott! / [154] A muszkák beavatkozása s berontása hírével az aristocraták elvonulások, sőt titkos clubbozásuk, és a határszéli berontások hire arányban növekedett, s ez igen természetes, mert ama boldogtalanok a szabadság s haza romjain várak istentelen vágyaik létesülését — mint csalódtak reményükben, mutatja a következés (ugy kell nekik)! Emezek pedig kudarcai több izben vissza üzetvék hónukba, az érkezendő segély hallatára kibújván sötét odujokból, vérszemet kaptak hadi szerencséjöket ujolag megkísérteni. Mi sem aludtunk! Harcias szellemű s ritka erélyű fivérem jó kémekkel ellátva, sietett a kérdéses pont felé Iháros-berény köré - hol már egy ütközetet nyertünk - már ekkor egész zászlóalja szaporodott erőt összehúzni, mellynek háta mögött nép ezrei őrködtek. En a huszárok felszerelése s beldolgok intézése végett hátra hagyattam, azon utasítással, hogy a huszárok felszerelését siettetve, ezeket, mint a megye börtönéből, hol csekély kihágások miatt vesztegeltek, saját kérelmekre kibocsátottakat mielőbb indítanám utánuk, hol derék Kapitány László kezébe adatván, az ellenség ellenébe annak idejébe használtassanak. A szerelés csakhamar megtörtént, s igy az elindulást is 24 óra alatt, saját vezényletem alatt, lóháton az egész városi nép kíséretében, a székváros széléig vezetvén, miután rövid beszédet s intést adtam nekik, hogy a szép s dicsőséget jelképező huszár öltönyön szennyet ne tegyenek, vagy ha nem huszárokhoz illőleg viselendik magukat, szemem elejbe ne jöjjenek. A fogadást ígért mint egy 29 egyénből álló szép, deli fiatalokat egy talpra esett őrmester vezetése mellett [155] útnak eresztem. / Alig egy nap múlva, éppen midőn irodámba levén, Bersenyi Farkas jeles alispányunkal a hon ügyei felett beszélgeténk, Jakab huszár főhadnagytól „huszár kaland" czim alatt egy levelet kapok ilyszerü tartalmút: „Az ön által utánunk küldött huszárok csodával határos tetteikről, kormánybiztos vezér ur megbízásából kedves kötelességemnek tartom önt e következőkről értesíteni: Az ellenség Nkanizsára jöveteléről biztos forrásból tudomást merítvén, Vezér Kormánybiztos ur a gyalog rendes s nemzetőri katonaságot a város közelébe viendő, egy erdő lapály mellett verénk tanyát. Az ujoncz huszárokat László századosunk elő