Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

bármelyik tisztviselő" szavára ezerenként gyűlt nem csak a főváros védelmére, de bár melly veszélyesnek látszó helyekre a megye határain. S ha még hozzá adom, miként annyi áldozatokat a hon szerető nép saját tarisznyájából huzamosan tartva fen magát, önzéstelenül tön, olly fényt vet reá, melly forradalmi történetünkben halhatlan érdemül ragyog. G. öcsém, ki már a természettől katonai pályára született, a nemzetőrség körül fejté ki példátlan erélyét, buzgalmát, s tisztei közzül segéde: Fekete Lajos tanult katona, Galovics Viktor s Tallián Károly érdemelnek kiemelést. Megemlítendő itt, hogy a kis vezér eszméje itt nem állapodott meg, ő rendes katonai zászlóalj szervezése után törekedett és helyes felfogással, részint hogy a csatában mozgósithassa azt a körülményekhez képest, részint hogy általa a népbe, melly azt gyámolitandó vala, nagyobb bátorságot, s a kormányzatba minden lehetőség esetére erőt s bátorságot öntsön. [115] Mindezen szép törekvéseknek [pedig]* a magyar kor/mányal öszhangzásba kelletvén hozatni, mielőtt e már is megbízatásunk körén túleső, de a körülmények által parancsolt intézkedés életbe léptetett. Eljöttnek látók idejét eddigi eljárásunk kormány általi szentesitése, ugy jövő teendőink iránt azzal érintkezni, - ezt kívánván megyénk jólléte, állása, jövője, biztonsága. Ez okból, mig fivérem előre számolt tervéhez képest Szigetvár felszabadítását, mint a megye kitisztázása egyedüli hátrányát czéljául tüze, saját kivánatomra jónak látá személyes jelentés végett Debrecenbe utaznom, ott a magyar Kormányzót dolgaink eddigi folyamáról értesítvén jóváhagyását s jövőrei irányát s utasítását kikérni. Szép Májusi nap volt, s igy utam kellemes, mint az öntudati öröm, melly hazafi tettek forrásából csergedez. Útitársam Szily M., ki még Pesten tul nem volt, leginkább az Alföld rónai szemléletébe méllyedt. Hát midőn látá a Kálvinista Róma tornyait messziről fényleni, alig vára a pillanatot, hogy a várost s az abban székelt magyar forradalmi Testületet, mellyröl Tuladunán olly homályos fogalommal birtak, testi szemeivel láthassa. Beérkezénk. — K. bureaujába menék legelőször érkezésünk másod napján, s bámulva tapasztalam, miként egri nevünk itt ugy, mint a forradalmi legkitűnőbb egyéniségek előtt, ismeretes volt. Maga Duschek tudomással birt a történtek felől, csak körülményes előadásomból akart tökéletes tudomást szerezni, mit telyesiték. Időm rövid, teendőim sokak levén, mielőbb a kormányzóhoz bejutni ohajték, mi délutáni 4-5 óra tájban sikerült, előbb is sükerelendett, de épp a [az előttem]* [116J velem jelentkező Goyon tábornoknak előnyt nyujték, / mint általam is felette tisztelt katonai hős egyéniségnek. Ő ki, én be mentünk útitársammal, ki csupa szem és fül volt ama kegyeletnél fogva, melly K. személyes látására elfogódottá tevé. K. szállása mint tudjuk a város házában volt. Eleven emlékemben van azon hely, mellyet szobája szegletén egy sarokban lóglak, s az egyének, kik körébe voltak; közelében Gr. Eszterházy Mihály, egy fiatal, ragyogó szemű, de tisztes ősz, Bonis Sámuel, az ellenvéleményüek félelmes ostora s szilárd keblű honfi, Záborszky Alajos állam titkár, mélly ismeretü férfiú s földim, kinek e forradalmi időszak éltére ható gyászt hozott, ugyan is alig veszté el kedves nejét, kitől a hazaszeretet tova szakítá, már is tőlem kelle ama szomorú hirt vennie, miszerint szeretett fivére Miklós öngyilkosság által végzé életét. A mellék szoba ajtajába K[ossuth]nő állott Mária Thereziai helyezetben, s igy engem, ki egyszerű népvezéri öltönyben toppanék be, mintegy lenézve. Rövid bókom után irásba foglalt jelentésemet benyujtám, de Kosuth azon kivánatára, hogy a történteket élőszóval előadatni általam örömestebb hallaná, a jelen voltak feszült figyelmök közt igy szóllék: „Mélyen tisztelt Kormányzó ur! Előttem mindég tisztelt parancsára élőszóval is megkisértem a tények előadását, bár megvallom nem tehetem a nélkül, hogy szerénységemet némileg megsértve érezzem, miért előre bocsánatot kérek, hogy az eredményt, melly fellépésünket koszomzá, igazságnak tartozó érzettel előadandó ollyasmit hozzak fel, melly akaratlanul, szokásom elleni dicsekvés szinét viselje. (Folytassa Ön kérem, szólla közbe K.)