Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Ekkor már a megye házába költözvén át, melly egész honban legpompásabb központi épület, irodánk itteni rendezésekor — grand miracle!* — Czindery volt főispány leveleire bukkanánk, melly haza ellenes sötét érzelminek tanuja lön, a többek közt gyalázva a forradalmi törekvéseket, a nép számára Vidaféle lapokat ajánla, nehogy a szabadság vágyai benne gyökeret verjen!! — ó Istentelen! — Ugyancsak mint bizonyos hirt vettük, hogy e madadur megszökött, hallók Topliczbani tartózkodása hirét, de hisz elég büntetés 3 uradalom s mindene veszitése, gondolánk, boszu tervünk élete ellen ki nem terjedt, sőt az illy dus gazdag árulók a forradalomnak segélyére vágynak akaratlanul. Így történt, hogy mi is, előleges költségeinket az ő lefoglalt s ellenség felé hajtani szándokolt marháiból fedezők. Bel bátorságunk jó lábon alván, egy fő hiányát érezők e megyei ügynek, s ez a közigazgatás volt. Rögtön hozzá fogtunk tehát tisztikar alakításához, melly már könnyen ment, miután szerencsénkhez sok jó barátok csatlakozának. ó emberek! Ó világ! Mikor fogod fel léted méltó nemes hivatását? Mielőtt a tisztikar összeállításához fognánk, előleges tervül alakítók meg gyökeres (radicalis) egyének kiszemelését a mennyire lehetséges, s igy fiatal korúakból, ugy gondolkodvák, miként az ügynek csak illyenek fognak híven szolgálni, s a fiatal nemzedék, mint e kor szülötte, nemes dicsvágyat érez még romlatlan s elfogulatlan láng lelkei / a közügy- ll 13] nek áldozni. Mellőzve tehát a volt hivatalnokokat (kettőn kivül, megyei pénz- és leveltárnokot t.i., kiknek személyiségöket a körülmények igénylék), ujdon ujakból alakítók meg, kikben mint a következés tanusítá nem is csalódtunk, ép ezért a nevezetesbek névsorát az utókor emlékének fentartani kötelességemnek ismerém, némi jellemzés kíséretében: 1-ső alispány Berzsenyi Farkas (koszorús költőnk boldog emlékű Dániel legidősb fia), democrat érzelmű s tiszta erényü s tudományos egyén. 21 Erős Lajos, fiatal, jó akaratú, de még tapasztalatlan. Fő szolgabírák Központban: Lipcsey (Leipzig) Jónás, tiszta jellem; Marcali járásban: Véssey Márton, tul szerény, de jó szándoku ifjú; Igaliban: Bán Gáspár külömben ingatag jellemű egyén leköszönvén Mocsy János, tudományos, derék férfi; Babócsaiban: Sárközy Sándor, derék magyar ember, segédje Sárközy Miklós, remek ifjú, testestül lelkestül ügy embere; Szigetiben: Berecz Antal, szép tehetségű jeles ifjú; központi segéd szolgabíró Keller Antal, egyike legerélyesb fiatal tiszteknek. Főjegyzői szék betöltését szinte ritka egyénnel akarván díszíteni, erre bár távol levő (Debreceni forradalmi újság író), de honért fáradozó megyebeli jeles irót: Kulcsár Jósefet level által hítuk meg, ki bár az irigység rágalmaitól bántva először tartózkodék, utóbb megnyerők. Fő adószedő: Svastits Pál, s Levéltárnok: Körmendy Jósef az előbbiek közzül, bár akaratom ellenére, fivéremmel összeütközni nem kívánván, meghagyattak, sat. E tiszti koszorú névsora bizottmányi gyűlésben a nép előtt felolvastatván, hangos éljenzések közt mindenkit, még az ellen pártiakat is kielégíté, annál inkább, mert személyes érdektől mentten, népszerűségre s szellemre fordítók fő figyelmünket, minek igazolására elég legyen felemiitnem azt, hogy saját sógorunk Madarász Lajos / szeretett Amália testve- [114] rünk férje, külömben becsületes ember, csak azért, mert az előtt szolgált, telyesen mellőztetett, holott alsóbb tisztviselő a nép értelmesbjei közzül is választva lön. Tisztikarunk levén, belügyeink, mellyeknek vezetését átvevém, lehető rendben folytak, s azokban kifejtett erélyt és pontosságot ismét azon nemes keblű polgárok érdemeikül kivánom felmutatni, kiknek a magasztos ügynél fogva személyem iránti ragaszkodásuk semmi kívánni valót fen nem hagyott, kiknek szinte eljárásukat a nép bizalma, melly bennök öszpontosult, természetesen megkönnyité. A közbátorság fentartására berendelt nép áldozat készségét helyén látom itt eléggé nem méltányolható szavakkal felemlítenem, melly saját házi dolgai elhagyásával, járásonként * Nagy csoda!