Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

kopogatánk, kinek a titkos halgatás parancsolva lön. A terv agyunkban készen - a szabó elő futárként Pál fivéremért s alkalomért hajnalba küldve anyámat értesitendő s hirdetményt küldendő mindenfelé, hogy G. fivérem volt járásában Marcaliba bennünket a nép másnap készen várhasson olly utasítással, hogy az az alatt történt s történendőkről Pali által tudósítani el ne mulasszon. Ugy lön. Előfutárunk hírt vivén a magyar kormánybiztosok megérkezéséről a Marczali járás egy két falvaibani ismerősinek egy felől, más felől a hirdetmények is meg tevén kellő hatásukat, villanyszerüleg terjedt az öröm hir mindenfelé. Pál öcsém értünk jött, s sürgeté fellépésünket, mert u.m. a nép készen vár — miért is eljöttnek hivén az időt, vele Gombai jószágunkra, anyám ez idő / szerinti lakhelyére szerencsésen megérkezvén, a nép ez nap este üdvlövöldözések közt vára fellépésünket. G. öcsém közkívánatra a 2000-nyire szaporodott nép közt mégis jelenvén öröm rivalgások közt a lakunktól egy negyed órányi távolságú Marcali Mező Város (volt szolgabírói járása központja) piacán szóllalt fel mint kormánybiztos a néphez, illy formán: „Polgár társaim! Elváltam a mult őszön körötökből, fájdalmas szívvel, mert a német kormány lépvén fel szabadságunk s jogaink leigázására, tőlem mint akkori tisztviselőtől olly áldozatot (esküt) követelt, melly elveimmel, becsületemmel s hazafiságommal ellenkezett. Én a szabadság érzelmét anyám emlőjéből szívtam. Tovább a jó ügynek nem használhatván, felkerestem a Magyar országi szabad kormányt olly gondolattal, hogy addig vándorlok e hon téréin, mig habár egy tenyérnyi földet találok, melly szabad! — A hazafiak körében úgymint a kormánynál nevem s elveim megismertetvén, jónak látám tuladuna felszabadítását czélzó tervemet a legnagyobb magyarnak K. L-nak (szűnni nem akaró éljen!) felterjeszteni. Legközelebb, midőn hadi szerencséje a magyar hadseregnek kedvező fordulatot vön, megbízatást nyertem, tervem elfogadtatott olly kikötéssel, hogy a Duna másik oldalán működő Percei tábornokali érintkezésbe törjünk át, szétszaggatandók rabláncaitokat. Percei tábornok barátom elfoglalva levén az istentelen rácokkal, segédkezeket nem nyújthatott, igy én testvér bátyámmal magunk mellé véve néhány lelkes szabad csapatbeli vitéz földinket, elszánt akarattal, nagy veszélyekkel dacolva, ladikokra szállunk, s szenvedéseink után szülőföldünkre átjöttünk. Lelkem örül, ha látom, miként elhintett szavaim bennetek hazafi keblekre találtak. E szép egybegyülés tanuja a lelkesedésnek, biztos záloga fáradozásimnak s a sükernek, melly reánk vár. Legyetek eggyek. Holnap még többen jöjjetek össze, én életekre állok, összeszedendő e megye öregét apraját, hogy a zsarnok bérenceil összetörhessük. Tartsatok bizalmatokba — csalódni nem fogtok - éljen a haza! szabadság, / K.L. és a magyar kormány." Erre tartós örömkitörés közt éljeneztetett haza! Kossuth! N. G. kormánybiztos! Szabadság! - s az elrejtett fegyverek a nép kezébe ujolag elövétetvén, azoknak ropogásai közt, nagy lelkesedéssel G. közel levő lakjára, családi körébe kisértetett. A nép szétoszolt. Mig ezek történtek, addig én a megye lelkesb fiatalságával a másnap szétküldendő hirdetmények írása s szétküldésével foglalkozám. A terv megalapitatott, melly szerént másnap (Apr. 29-én) én a Balaton melléki, G. fivérem pedig volt szolgabírói járása napnyogoti oldalát keltendők fel, bizonyos ponton a Székvároshoz közel megállapodandunk, s egyetértve megyénk Székvárosát megszállott mintegy 400 zsoldos ellen, harangok félre verésével megtámadást intézendünk, én és népseregem keleti s déli — G. fivérem pedig északnyogoti irányban veendők körül az emiitettem várost, nehogy az ellenség kiillanjék. Április 29-ére virradván, jókor reggel Nikiára rándultam, hol Bersenyi Antal (költő fia) s Lipcsey Jónás barátim s rokonimat magam mellé véve a Balaton melléket bejártam, s minden falvak lakosi tömegestől tapadtak hozzám. Már 3-4 óra alatt ezerek élén áltam, ugy hogy az öreglaki ország uton felállított népeimen végig nézve büszkeséget érzék a süker felöl, melly