Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Nemzetőri s ne'pizgatói hivatásom megszűntével 848-dik év késő őszétől kezdve Pesten hivataloskodám, 1-ször Budán Erdős bureaujába vétetem fel, a Számadói osztályba [miután]* - bár hajlamom dacára - miután a hadi készleteket tárgyazó rovatalosi kérdést tökéletesen megoldám, majd az uj épületbe levő Hadügyi osztály számvevőségéhez tétetem át főtiszti rangban, hol egy testestől lelkestől forradalmi egyén Brezecsko Dávid öreg collegával, ki Bécsből jött le, szolgáltunk lehető készséggel, szorgalommal. Véle társalogni valódi élvezet volt; kinek a bécsi intriquekről telyes fogalma nem volt, az ő tőle kimentő értesítést szerezhetett. Volt különösen egy „fekete könyve", mellybe a Camarilla minden tagjai s azok szerepe sötétlettek, mint Pipic, Culmer, Jovics, sat. Tiszta keblű hazafi társunk Percei, ki a Roth és Philippovics hadseregük lefegyverzése által magának már kivivta ama sükerdus tettet [méltányló]* kisérő közméltánylatot, melly érdemeihez illő volt. Az országgyűlés szónoklati dicsőségét, egy honra nézve szükségesb hadi pályával válta fel, Muraközbe működvén az időszakilag betört horvátok ellenében, szép ügyességgel olly helyzetbe tevén őket, hogy nemcsak ártalmatlanok lőnek e vidéken, de nevétől s huszáraitól féltek, rettegtek. A Mőga féle árulás következtében azomban magokat Bécsben összesze/dett s Jellasichal egyesült osztrák csapatok ujolag betörni szándékozván, [64] mieink őket megelőzendők, Komáromi s több megyei nemzetőrök s honvédekkel Budáról Győrig, majd Posonyon feliül a Lajtha vizéig nyomultak. Itt megállva táblabirói megfontolt modorban, a helyett, hogy az őket tárt karokkal váró Bécsbe berontottak volna, a határsértés [törvénytelen jogát]* nemzetközi jogát tapodni szentségtörésnek tartva, abban állapodtak meg, hogy az Osztrák határt át lépni nem fogják. Elég balgatagul! Nézték ezt elleneink irányunkban? Jelesen Jelasich tiszteletben tartá e azt, midőn a Dráván átlépve hordáival honunk földét jogtalanul tapodta? De hisz mindenkor fő hibája az volt a forradalmaknak, hogy esztelen negylelkü szerepet játszottak elleneik irányában, törvényesség terét keresek, kik azomban a nemzeti tiszta ügy elleniben minden szentségtelen eszközöket felhasználni nem tárták jog és törvény sérelmének. A következés e botlásért meglakoltatá. Ugyanis a nemsokára benyomult osztrák sereg Posonyig üldözvén az aránylag csekély számú rendes harcfiainkat, miután a komáromi nemzetőrség lélekszakadva haza futamlott, azokat olly helyzetbe tevé, hogy egyedül Görgei Richárdf!] hadi talentuma s terve menté meg a végképeni megsemmisüléstől, miért is K[ossuth] L[ajos]tól mint kiismert hadi tehetség lelkaroltatván, itt vettetett meg alapja ama reá nézve fényes, honra bus eredményű jövőnek, melly őt magas polcra emelvén, felkarolójának utóbb nyakára nőtt, miglen e hazát elvégre gazul elárulnia sikerült! Az ellenséges mozdulatok eztán erőnk megfeszítését igényelvén, Görgei hadmozdulatai a Dunántúli külön megyékben nagy tűzzel, de kevés eredménnyel folytattattak. Percei Muraközt elhagyva, szinte felyebb vonult, de azon egyenetlenség, bizalmatlanság, melly közte s Görgei közt már ekkor kifejlett, nagyobbszerü közreműködését az Összes haderőnek lehetleniték. Majd hire jött, hogy a német túlnyomó hadtest előre nyomul, már Győr alatt táboroz, Buda'pestet elfoglalandó. Percei serge ekkor Veszprém megye északi részére húzódott, Pes- [65] ten az Országgyűlési s hivatalnoki testületek megrémültek, a polgárság kétségbeesett. A honvédelmi bizottmány, nehogy a központi város az ellen megtámodása veszélyének s a forradalom lehangoltságnak tétessék ki, parancsot ada Perceinek, hogy az előnyomuló ellenséget támadja meg. ő az akadályokat felderítvén, az ütközetet aránylag csekély erővel megkísérteni céltalannak látván, uj parancsot kap, mellynél fogva Mórnál, előleges tiszti tanácskozás folytán, nehogy gyávának mondassék, bár Görgei segélye a honvédelmi bizottmány részéről megígértetett, de ő ismerve emberét, arra mit sem adva az ütközetet elfogadá, miből az lett, hogy az ellenség lovassága s ágyúi által kereszttűzbe vétetvén, a 80 ezernyi osztrák seregtől,